Álom, baráti áron - Megasztár

  • - tévésmaci -
  • 2006. március 23.

Zene

Immár harmadik évfolyamának hajrájánál tart a TV 2 "tehetségkutató" show-műsora; az érdeklődés, a kitüntető közfigyelem változatlannak mondható, ugyanúgy odavagyunk érte, mint az elején - márpedig ilyesmire alig akadt példa a kereskedelmi televíziózás mérsékelten változatos hazai történetében.

Immár harmadik évfolyamának hajrájánál tart a TV 2 "tehetségkutató" show-műsora; az érdeklődés, a kitüntető közfigyelem változatlannak mondható, ugyanúgy odavagyunk érte, mint az elején - márpedig ilyesmire alig akadt példa a kereskedelmi televíziózás mérsékelten változatos hazai történetében.

E közfigyelemre lapunk is folyamatosan igyekezett tekintettel lenni, címlapra kerültek a műsor éppen aktuális hősei, legutóbb - már csak bűnös előélete, Narancs-beli múltja miatt is - megszólaltattunk egy zsűritagot. Bakács Tibor Settenkedő mondott interjújában ("Látszik, hogy szőrös a fülem" - 2005. november 24.) elsztorizza, hogy különösebb fennakadások nélküli szereplésének volt egy kudarcos mozzanata. "Volt a Megasztár gálájára egy ötletem. Szerettem volna kenyér lenni. Belebújnék egy nagy veknibe, a kezem és a lábam szabadon, mondtam volna egy szép cipóbeszédet, majd beszánkáztam volna a tömegbe, hogy szétszedjenek vagy ilyesmi. Itt Bakács Tibor teljes őrlésű kenyér beszél. Mindenki röhögne, és mindenki szeretné a dolgot. De valahogy a profittól elvesztik a humorérzéküket is." Talán azért nem sikerült e kétségkívül ígéretes gesztus, mert anno nem jött még el az ideje. Amit eddig a harmadik folyamból volt módunk megtapasztalni, legalábbis ezt látszik alátámasztaniÉ Alighanem csak mára történt meg a "teljes kiőrlés", végre is kihoztak mindent a dologból, amit csak lehetett. E benyomásunk a jelenleg adott szituációban legalább annyira örömteli, mint elszomorító. Magyarul: befogadói szempontból jó is, rossz isÉ Van, ami a könyökünkön jön ki, van, ami túlragyog minden eddigi csillogást.

Karaoke

Ami a széles körű figyelem hozadékaként az eddigi futamok után - az emlegetett műsorsikeren túl - maradt, az korántsem egyértelmű. Egyfelől megállapítható, hogy a valamikor legkézenfekvőbbnek látszó, s gyakran fel is hozott veszély, miszerint a show egyszer használatos, eldobható sztárokat produkálna, nem vagy csak kis részben igazolódott be. Minek hatására (és első megközelítésben) megnyugtathatjuk magunkat, az igazi tehetség igenis tud élni a kivételesen kínálkozó alkalommal, és megfutja a maga formájátÉ A tévészéria sikeresebb szereplői a szórakoztatóipar televízión túli világában is a felszínen maradtak, többük a dobozból egyenesen a lemezeladási statisztikák élére távozott. Boncolgathatnánk éppenséggel az ebbéli arányokat, de felesleges, hisz nagyjából két tucat érintettről van szó, senki nem gondolhatta, hogy mindőjük a topon köt ki. De például a győztesek további pályája irigylésre méltó popkarriernek mondható - persze az első döntő óta is mindössze csak két év telt el, állócsillagokról nyilván korai lenne beszélni. Ugyanakkor láthatóan többről van szó, mint televíziós utógondozásról, hisz az érdeklődés fenntartását célzó posztmegasztárbulik természetesen a még futó sorozat iránti figyelem fenntartását célozzák, s nem annyira a szereplők pályájának karbantartását, noha a két cél számos ponton azért találkozik. Nyilván, mondjuk, egy Alanis Morissette-koncert közönsége a Művészetek Palotájában nem az a záptojással hajigálózós fajta, ám aligha elképzelhető, hogy pusztán egy televíziós műsor iránti nosztalgiából tapsolnák meg az egy szál gitárral saját dalait előadó "bemelegítő" énekest. És Schmidt Vera "csak" az egyik döntő egyik helyezettje voltÉ A győztesek, Caramel vagy Tóth Vera lemezeladási adatai közismertek. Melyekhez éppenséggel a "másfelől" is kapcsolódik. Számos zenészinterjúban futhatni bele olyas panaszba, hogy tudniillik karaokesztárok dáridójának a korát éljük, jönnek a semmiből, nyomja őket a tévé, senkit nem érdekel ma már a befektetett, esetenként évtizedes meló, anyagi áldozathozatalÉ Ja, persze, verseny van, ám azt mégsem mondhatjuk, hogy ennek az oldalnak ne lennének érveiÉ

"Dráma"

Érvei, amit hajlamosak sokan készpénznek tekinteni, s nem is csak a közönségből. E logikai rendszer egészen a jelenkori résztvevőkig hat, bár feltétlenül egy olyan, komplett mechanizmus elemeként, amit a műsortípus óhatatlanul is, a feltételezett legjobb szándékok ellenére is alapjáraton termel ki. Voltaképpen ennek számlájára írhatók az emlegetett egyszerhasználatossággal kapcsolatos aggodalmak is. Elég szívszorító volt nézni például legutóbb Varga István kiesését. Az abszolút népi hős méltatlan búcsújához volt szerencsénk, mely olyanra sikerült, ami nem hagyott időt annak a nézői szórakozásnak sem, hogy most akkor jogos volt-e a búcsú vagy sem. "Szerettem a villamosvezetést is, de erre a közegre vágytam gyerekkorom óta, és azért is sírtam el magam, mert most ennek a jónak vége lett. Nem tudom, hogy mi vár rám, és félek a jövőtőlÉ" Álmokat ígérni bizony veszélyes dolog, pedig ez - meglehet: ez lett - a Megasztár legnagyobb tudománya, ennek köszönheti nézettségét éppúgy, mint a szereplőit. Pontosan azzal kecsegtet, amire a más utakon feltörekvő konkurencia panaszkodikÉ az egyszeri, legyen akármilyen komoly, de mégiscsak egyszeri, és ilyenformán könnyűnek mondható sikerrel, amit immár - akár a mondott példák által igazoltan - leheletnyi aránytévesztéssel tartósnak képzelhet az, aki nagyon annak szeretné. Hogy a megvalósulni látszó álom örökké tart, hogy Tilla vagy a "Pici bácsi" tényleg a barátom, hogy tényleg közéjük tartozom, a média világának kiválasztottja vagyok. Nem. És kész. Pontosabban igen, a kiválasztottja, de másra - egyelőre. És ezt az egyelőrét biztos nehéz kivárni, hisz az álom ígérete a legtöbb esetben azonnali beválthatóságot feltételez. Ám a tévéműsor logikája épp az ilyen ártatlan "félreértésekre" épül, az ilyesmi jelenti a képernyőn a "drámát", ami ugyanolyan dráma, mint az adott médium által bármi: ál. Valakinek egészen rossz, s e rossz kívülről kockázatvállalás nélkül átélhető. Nincs okunk kételkedni a Vargát sajnálók érzéseinek komolyságában, magunk is így vagyunk ezzel, de semmiféle rizikóról nem beszélhetünk, így igazi drámáról sem. Nem mintha jobban hihetnénk annak, aki az ilyenkor bevált fordulatot választja: "ez csak játék". Aha, nekünk, nézőknek egyedül.

Pepitában

Mert mindenki másnak nem az. A döntő többségnek megélhetés. S ezen része fárad(t) ki törvényszerűen a produkciónak. Egy rossz szavunk nem lehet például a zsűrire vagy a műsorvezetőkre, de a bőrükből aligha bújhatnak ki, amiért akár unhatjuk is őket. De ez is csak egy lehetőség. A műsor ilyen szempontból még szerencsésnek is mondható, hisz perdöntő pontján változott, új az éceszgéber; a Pierrot helyére lépő Novák Péter elég feltőnően más minőség, a dalválasztás, egy-egy forduló összképe így határozottan poénra élezettebb, harsányabb, "jópofább" lett, ez kinek tetszik, kinek nem, mindenesetre egyfajta megújulás. (Bár a Hungária és a Boney M. mondjuk a legnagyobb jóindulattal is csak korszakos jelentőségűnek tekinthető.)

A legnagyobb szerencse mindemellett (a műsor készítőinek és nézőinek egyaránt) s a legkomolyabb megújulás persze a még mindig kimeríthetetlennek látszó felhozatal. Mi sem tudunk nagyon mást mondani, mint akik ebben érdekeltek: itt a legjobb mezőny. Ez persze valószínűleg minden alkalommal igaz, de az is biztos, hogy Rúzsa Magdolnát még egyet aligha hord hátán a Föld.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.