Álomtitok

publikálva
1999/33. (08. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A héten szopott az ORFK. Így megy ez régóta, a viszkis sehol, a Fenyő-gyilkosság gyanusítottja, Acifi Nijazi mehet haza Kosovóba, meg a többi - ám a Juszt-féle titoksértés ügyeben sikerült egy kivételeset bepancsolniuk saját maguknak.

A héten szopott az ORFK. Így megy ez régóta, a viszkis sehol, a Fenyő-gyilkosság gyanusítottja, Acifi Nijazi mehet haza Kosovóba, meg a többi - ám a Juszt-féle titoksértés ügyeben sikerült egy kivételeset bepancsolniuk saját maguknak.

A Legfőbb Ügyészség ugyanis helybenhagyta a Fővárosi Főügyészség határozatát, miszerint Juszt nem sértett államtitkot, bűntény nincs, hát vizsgálni sincs mit, mindenki menjen Isten hírivel. Eddig jó. Tegyük fel, hogy működik a jogállam (bár a Juszt által közzétett információk minősítésével - hogy most milyen titok volt az a nyomorult magnófelvétel, szolgálati-, állam-, vagy semmilyen - még folyik a bűvészkedés). Kiderült az is, hogy a két ügyészségen dolgozó állami hivatalnokok nem hajlandók engedni a nyilvánvaló politikai nyomásnak, még akkor sem, ha például Bócz Endréről a kormányváltás előtt meleg hangon emlékezett meg az akkor még leendő miniszterelnök. Ez is fasza. És - mivel ez esetben nem erről van szó - ne foglalkozzunk Juszt László életével és munkásságával, hunyorítsunk erősen, és próbáljuk meg őt a magyar Larry Flintnek látni (Botev a bolgár Petőfi, menni fog), ez a maximum, amire képesek vagyunk, Szabó László és a Kék Fény, esküszünk, az eszünkbe sem jut.

De vajon hogyan állnak a dolgok az ártatlanság vélelmével, ami minden állampolgárt megillet, legalább addig, míg egy ködös hajnalon föl nem kötik az első villanypóznára a jogerős ítélet után? Orbán Viktor miniszterelnök az ügy kibukása utáni első szerdán, szokásos rádiós ámokfutásában úgy fuvolázott, hogy "nyilvánvaló a titoksértés, amelyet üldözni kell", sőt mi több, "az ilyen tetteket meg kell torolni." És azt meg kell-e torolni, ha valaki (mondjuk a magyar miniszterelnök) prejudikál, egy személyben a legfőbb ügyésznek és a legfelsőbb bírónak gondolja magát egy röpke pillanatra, majd udvarias formában lincselésre szólítja fel a polgárságot? Mindezt ráadásul egy olyan ember ügyében, akiről később kiderül, hogy a Köztársaság ennek megítélésére hivatott szervei szerint nem követte el azt, amit az ennek megítélésére nem hivatott miniszterelnök szerint elkövetett?

És mi lesz Szabó László Zsolttal, az MTV elnökével, aki - még ügyvezetőként - azért rúgta ki Juszt Lászlót, mert "információi szerint államtitoksértés miatt a Nemzetbiztonsági Hivatal illetékesei Ön ellen büntetőfeljelentést tesznek"? Az világos, hogy Jusztot nem veszik vissza a tévébe (noha a nem államtitoksértést nem a tévéműsorban követte el), de az nem világos, miért nem legalább "az államtitoksértés gyanúját" említette Szabó; és még kevésbé világos, hogyan lehet egy tévéelnök napi kapcsolatban az NBH-val, miért kap onnan információkat, miért van az, hogy a tévés közszolga együtt szolgál a titokszolgával, ahelyett, hogy ellenőrizné őt a nyilvánosság ereje által?

Juszt László visszakapta számítógépeit, lemezeit, minden vackát. Ha van igazság, kártérítési perek sorozatát kell megnyernie a magyar állammal szemben. A hősszerep bónusznyeremény. Periférikus látásunkon Kovács Attila és Princz Gábor alakja jelenik meg. A hatalomtól megrészegedett, a jogállam elveire érzéketlen amatőrök az előző kormányzathoz ezer szálon kötődő, gyanús üzelmeket folytató alakokból mártírokat gyártanak. Gratulálunk.

publikálva
1999/33. (08. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...