animációs film - 9

  • Iványi Zsófia
  • 2010. április 22.

Zene

A James Cameron által majd' három évtizede feldobott, folytatásokban, utánzatokban és tévésorozatokban tovább boncolgatott "Az emberek vagy a gépek győznek?" kérdését végre-valahára megválaszolta valaki: a rongybabák. Azaz csak első blikkre rongybabák ők, valójában különböző fém- és favackokból összetákolt, zsákvászonnal burkolt, kedves kis lények, akik pechjükre a nagy világégést követően kénytelenek intézni ügyes-bajos dolgaikat.
A James Cameron által majd' három évtizede feldobott, folytatásokban, utánzatokban és tévésorozatokban tovább boncolgatott "Az emberek vagy a gépek gyõznek?" kérdését végre-valahára megválaszolta valaki: a rongybabák. Azaz csak elsõ blikkre rongybabák õk, valójában különbözõ fém- és favackokból összetákolt, zsákvászonnal burkolt, kedves kis lények, akik pechjükre a nagy világégést követõen kénytelenek intézni ügyes-bajos dolgaikat. Ezek jobbára a robotkutya, a robotmadár és más robotmicsodák elõli menekülésben, illetve egymás cseszegetésében merülnek ki. Mielõtt megkönnyebbülnénk, hogy az emberiségnek végleg vége, és soha többé nem kell az egyre multifunkcibb masinákkal fogócskázó John Connort néznünk, hamar leesik a - késõbb ért-he-tõ-en-és-ta-gol-tan elmondott - leglényeg, miszerint kis barátainkban élnek tovább az emberek, legalábbis a lelkük. Utóbbi információ szó szerint értendõ, ráadásul a mechanikusan elõidézett lélekvándorlás és a köré hímzett filozófiai mélytartalom a Tim Burton producerálta mû kábé legeredetibb gondolata. Ezen túlmenõen a csapat-összekovácsolódós filmek mindahány sablonjához; jellemfejlõdésekhez, vitákhoz, kibékülésekhez és szerelembe esésekhez van szerencsénk. Persze azért megbocsáthatjuk az 1-tõl 9-ig számozott lényecskék mérsékelten izgalmas ténykedését, hiszen pixeleik igazán szépen vannak egymáshoz illesztve. Kár, hogy az emberi civilizáció romjait részletgazdagon és ötletesen bemutató képi világ egy használaton kívül helyezett T-800-asnál is berozsdásodottabb történet hátteréül szolgál.

A Budapest Film bemutatója

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."