animációs film - 9

  • Iványi Zsófia
  • 2010. április 22.

Zene

A James Cameron által majd' három évtizede feldobott, folytatásokban, utánzatokban és tévésorozatokban tovább boncolgatott "Az emberek vagy a gépek győznek?" kérdését végre-valahára megválaszolta valaki: a rongybabák. Azaz csak első blikkre rongybabák ők, valójában különböző fém- és favackokból összetákolt, zsákvászonnal burkolt, kedves kis lények, akik pechjükre a nagy világégést követően kénytelenek intézni ügyes-bajos dolgaikat.
A James Cameron által majd' három évtizede feldobott, folytatásokban, utánzatokban és tévésorozatokban tovább boncolgatott "Az emberek vagy a gépek gyõznek?" kérdését végre-valahára megválaszolta valaki: a rongybabák. Azaz csak elsõ blikkre rongybabák õk, valójában különbözõ fém- és favackokból összetákolt, zsákvászonnal burkolt, kedves kis lények, akik pechjükre a nagy világégést követõen kénytelenek intézni ügyes-bajos dolgaikat. Ezek jobbára a robotkutya, a robotmadár és más robotmicsodák elõli menekülésben, illetve egymás cseszegetésében merülnek ki. Mielõtt megkönnyebbülnénk, hogy az emberiségnek végleg vége, és soha többé nem kell az egyre multifunkcibb masinákkal fogócskázó John Connort néznünk, hamar leesik a - késõbb ért-he-tõ-en-és-ta-gol-tan elmondott - leglényeg, miszerint kis barátainkban élnek tovább az emberek, legalábbis a lelkük. Utóbbi információ szó szerint értendõ, ráadásul a mechanikusan elõidézett lélekvándorlás és a köré hímzett filozófiai mélytartalom a Tim Burton producerálta mû kábé legeredetibb gondolata. Ezen túlmenõen a csapat-összekovácsolódós filmek mindahány sablonjához; jellemfejlõdésekhez, vitákhoz, kibékülésekhez és szerelembe esésekhez van szerencsénk. Persze azért megbocsáthatjuk az 1-tõl 9-ig számozott lényecskék mérsékelten izgalmas ténykedését, hiszen pixeleik igazán szépen vannak egymáshoz illesztve. Kár, hogy az emberi civilizáció romjait részletgazdagon és ötletesen bemutató képi világ egy használaton kívül helyezett T-800-asnál is berozsdásodottabb történet hátteréül szolgál.

A Budapest Film bemutatója

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.