Animációs filmklub a LuciaLaura Caféban: Horizonttágítás

  • Sz. T.
  • 2001. február 22.

Zene

a háromdimenziós lények világába képtelenek áthatolni.
Aháromdimenziósak zömmel fiatalos külsejű, értelmes tekintetű egyedek. Többségük bizonyos periódusonként (megfigyelésünk szerint ennek időtartama egy és kb. húsz perc között váltakozhat) egy vékony, fehér rudacskát helyez ajkai közé, és a végét meggyújtván gondoskodik tüdeje és a helyiség füstellátásának folyamatos fenntartásáról.

A helyiség egy egyébként a kipufogógáz miatt gyalogosok számára veszélyes közforgalmi alagút szárazföldi bejáratától kőhajításnyira található. Neve LuciaLaura Café, bár az idegen még a korábbi Trend Café nevet mutató táblával is találkozhat. Berendezése a kifinomultan egyszerű design nyomvonalát követi, de mindebből szerda esténként a tömeg miatt keveset látni. Aki erre is kíváncsi, ne ilyenkor jöjjön, vagy ha mégis, érkezését időzítse annak tudatában, hogy az este nyolcra hirdetett látnivaló feltehetőleg hétről hétre többeket vonz majd. Ehet és ihat is, I. osztályú árakon: évjárattal és termelői névvel azonosított vörösborok esetében ez decinként 200-450, teák esetében egységesen 350 Ft, az alkoholos italkeverékek 600-tól indulnak a várhegynek.

Viszont a látvány ingyenes, és erősen tart az unikum felé. A magyar animációs filmgyártás zászlóshajója, a Varga Stúdió, érzékelvén a műfaj múltja és jelene iránti ismeretszerzési igényt és egyúttal a moziműsorban e téren tátongó űrt, filmklubot indított itt. Szerda esténként februárban kanadai, márciusban amerikai, áprilisban angol filmeket adnak, a sorozatot ősztől őskori darabokkal, mindenféle európai, japán és ausztrál filmekkel, valamint reklámfilmekkel és videoklipekkel tervezik folytatni. A vetítést úgy kell elképzelni, hogy a rövid bevezető szövegekkel kísért filmek a helyiség egyik sarkában álló tévékészüléken, illetve a szabad ég felé nyitott belső udvaron kihúzott vásznon peregnek egyszerre. Ez ilyenkor elég bizarr, a bent melegedők azt is figyelemmel kísérhetik, hogy odakint kabátos háromdimenziósak ülnek egy fa és néhány űrhajós ruhafogasra emlékeztető hősugárzó alatt, nulla fokban, ajkukat mégis nevetés hagyja el, semmivel sem ritkább rendszerességgel, mint a füst.

E helyzetjelentés írója a második estén igyekezett pótolni valamit Norman McLarenből. Egyúttal szignójával tanúsítja, hogy jogosan nevezik animációs zseninek az 1987-ben elhunyt, igen csavaros eszű és biztos kezű, skót származású kanadait, és hogy igaza volt annak a közeli kapcsolatának, aki még időszámításunk előtt, a Híradó moziban, e ma már Horizontnak sem nevezett, körúti bazárban látott McLarentől ezt-azt, és máig odavan tőle.

Sz. T.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.