Animációs filmklub a LuciaLaura Caféban: Horizonttágítás

  • Sz. T.
  • 2001. február 22.

Zene

a háromdimenziós lények világába képtelenek áthatolni.
Aháromdimenziósak zömmel fiatalos külsejű, értelmes tekintetű egyedek. Többségük bizonyos periódusonként (megfigyelésünk szerint ennek időtartama egy és kb. húsz perc között váltakozhat) egy vékony, fehér rudacskát helyez ajkai közé, és a végét meggyújtván gondoskodik tüdeje és a helyiség füstellátásának folyamatos fenntartásáról.

A helyiség egy egyébként a kipufogógáz miatt gyalogosok számára veszélyes közforgalmi alagút szárazföldi bejáratától kőhajításnyira található. Neve LuciaLaura Café, bár az idegen még a korábbi Trend Café nevet mutató táblával is találkozhat. Berendezése a kifinomultan egyszerű design nyomvonalát követi, de mindebből szerda esténként a tömeg miatt keveset látni. Aki erre is kíváncsi, ne ilyenkor jöjjön, vagy ha mégis, érkezését időzítse annak tudatában, hogy az este nyolcra hirdetett látnivaló feltehetőleg hétről hétre többeket vonz majd. Ehet és ihat is, I. osztályú árakon: évjárattal és termelői névvel azonosított vörösborok esetében ez decinként 200-450, teák esetében egységesen 350 Ft, az alkoholos italkeverékek 600-tól indulnak a várhegynek.

Viszont a látvány ingyenes, és erősen tart az unikum felé. A magyar animációs filmgyártás zászlóshajója, a Varga Stúdió, érzékelvén a műfaj múltja és jelene iránti ismeretszerzési igényt és egyúttal a moziműsorban e téren tátongó űrt, filmklubot indított itt. Szerda esténként februárban kanadai, márciusban amerikai, áprilisban angol filmeket adnak, a sorozatot ősztől őskori darabokkal, mindenféle európai, japán és ausztrál filmekkel, valamint reklámfilmekkel és videoklipekkel tervezik folytatni. A vetítést úgy kell elképzelni, hogy a rövid bevezető szövegekkel kísért filmek a helyiség egyik sarkában álló tévékészüléken, illetve a szabad ég felé nyitott belső udvaron kihúzott vásznon peregnek egyszerre. Ez ilyenkor elég bizarr, a bent melegedők azt is figyelemmel kísérhetik, hogy odakint kabátos háromdimenziósak ülnek egy fa és néhány űrhajós ruhafogasra emlékeztető hősugárzó alatt, nulla fokban, ajkukat mégis nevetés hagyja el, semmivel sem ritkább rendszerességgel, mint a füst.

E helyzetjelentés írója a második estén igyekezett pótolni valamit Norman McLarenből. Egyúttal szignójával tanúsítja, hogy jogosan nevezik animációs zseninek az 1987-ben elhunyt, igen csavaros eszű és biztos kezű, skót származású kanadait, és hogy igaza volt annak a közeli kapcsolatának, aki még időszámításunk előtt, a Híradó moziban, e ma már Horizontnak sem nevezett, körúti bazárban látott McLarentől ezt-azt, és máig odavan tőle.

Sz. T.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.