Animációs filmklub a LuciaLaura Caféban: Horizonttágítás

  • Sz. T.
  • 2001. február 22.

Zene

a háromdimenziós lények világába képtelenek áthatolni.
Aháromdimenziósak zömmel fiatalos külsejű, értelmes tekintetű egyedek. Többségük bizonyos periódusonként (megfigyelésünk szerint ennek időtartama egy és kb. húsz perc között váltakozhat) egy vékony, fehér rudacskát helyez ajkai közé, és a végét meggyújtván gondoskodik tüdeje és a helyiség füstellátásának folyamatos fenntartásáról.

A helyiség egy egyébként a kipufogógáz miatt gyalogosok számára veszélyes közforgalmi alagút szárazföldi bejáratától kőhajításnyira található. Neve LuciaLaura Café, bár az idegen még a korábbi Trend Café nevet mutató táblával is találkozhat. Berendezése a kifinomultan egyszerű design nyomvonalát követi, de mindebből szerda esténként a tömeg miatt keveset látni. Aki erre is kíváncsi, ne ilyenkor jöjjön, vagy ha mégis, érkezését időzítse annak tudatában, hogy az este nyolcra hirdetett látnivaló feltehetőleg hétről hétre többeket vonz majd. Ehet és ihat is, I. osztályú árakon: évjárattal és termelői névvel azonosított vörösborok esetében ez decinként 200-450, teák esetében egységesen 350 Ft, az alkoholos italkeverékek 600-tól indulnak a várhegynek.

Viszont a látvány ingyenes, és erősen tart az unikum felé. A magyar animációs filmgyártás zászlóshajója, a Varga Stúdió, érzékelvén a műfaj múltja és jelene iránti ismeretszerzési igényt és egyúttal a moziműsorban e téren tátongó űrt, filmklubot indított itt. Szerda esténként februárban kanadai, márciusban amerikai, áprilisban angol filmeket adnak, a sorozatot ősztől őskori darabokkal, mindenféle európai, japán és ausztrál filmekkel, valamint reklámfilmekkel és videoklipekkel tervezik folytatni. A vetítést úgy kell elképzelni, hogy a rövid bevezető szövegekkel kísért filmek a helyiség egyik sarkában álló tévékészüléken, illetve a szabad ég felé nyitott belső udvaron kihúzott vásznon peregnek egyszerre. Ez ilyenkor elég bizarr, a bent melegedők azt is figyelemmel kísérhetik, hogy odakint kabátos háromdimenziósak ülnek egy fa és néhány űrhajós ruhafogasra emlékeztető hősugárzó alatt, nulla fokban, ajkukat mégis nevetés hagyja el, semmivel sem ritkább rendszerességgel, mint a füst.

E helyzetjelentés írója a második estén igyekezett pótolni valamit Norman McLarenből. Egyúttal szignójával tanúsítja, hogy jogosan nevezik animációs zseninek az 1987-ben elhunyt, igen csavaros eszű és biztos kezű, skót származású kanadait, és hogy igaza volt annak a közeli kapcsolatának, aki még időszámításunk előtt, a Híradó moziban, e ma már Horizontnak sem nevezett, körúti bazárban látott McLarentől ezt-azt, és máig odavan tőle.

Sz. T.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.