Apu vad napjai Megerõsítésbõl sosem elég: A tintahal és a bálna után újabb film bizonyítja, hogy az irodalmárok nem tudnak teniszezni, mi több, adogatás-fogadás közben könnyen ön- és közveszélyessé válhatnak. Kétségtelenül komikus fejlemény, hogy a Brecht-kutató saját magát üti vissza a labda helyett, de az igazi truváj - mármint a játékfilmes tagozaton - mégis csak az lett volna, ha nemcsak testmozgás és egyéb életidegen gyakorlat közben látnánk a tudóst, hanem Brechtet kutatni is, ha már ezt kapta ki a karakter élethivatásul. Az irodalomból/irodalomnak való élést azonban csak az okos megjegyzések és Philip Seymour Hoffman hangsúlyos magának valósága, ill. a lakásában elhelyezett könyvkupacok hivatottak kifejezni - ennyi befektetéssel akár tûzoltó is lehetne, maximum fecskendõt õrizne a kocsiszínben, a vitrinben pedig emlékérmet 9/11-rõl. A tárgyi és hivatkozási közhelyek mellé kellõ idõben felzárkóznak a történetvezetésiek is: a gyermekei hûtlen kezelésével joggal vádolható apa (a címbeli apu) haldoklása összerántja a dermedt testvéreket; a tanárembert hasonlóan terhelt nõvérével (Laura Linney). A defektes családokról kapható valóságok közül Tamara Jenkins az elvarrásokkal csínján bánó, mérsékelten megbocsátó öszszeállítást kínálja: mondhatnánk, ha lennének még független filmek, hogy mindezt a függetlenekre jellemzõ, kellemetes manírokkal teszi. Abban a mûfajban, amiben Jenkins mozog, mindez a kötelezõ gyakorlat része, de a rendezõnõ okosan kivárt. A mûfaj kihalt, s így a megítélés is változott: a jó közepes a hiánypótlás szép példájára.
- köves -
Forgalmazza az InterCom
*** és fél
