Bächer Iván: Kutya Mandovszky
Jó dolog, ha valakinek van családja, mert nem kell folyton magáról írnia, mint nekem. Én csak - az elengedhetetlen szülők, úgymint édesanya, édesapa mellett - egy keresztapával rendelkezem, aki naiv képeket fest, általában bikán lovagló mezítelen nőket és vihart a Hortobágyon, ugyancsak bikával. A bikáknak nagy, szomorú emberszemük van, a mezítelen nőknek pedig baromi nagy melleik. Aztán van még egy unokanővérem, de ő nem itt lakik. Bächer Ivánnak azonban kiterjedt és bőségesen dokumentált rokonsága van, akiknek egy egész könyvet szentelt.
Bächer Ivánról azért nehéz kritikát írni, mert a számítógépemen nincs ä betű, és mindig külön kell behozni a programból. Az ember kétszer is meggondolja, hogy egy ilyen munkába belekezdjen, amikor olyan egyszerűen leírható nevű szerzők könyvét is választhatja, mint Kiss Anna vagy Ficsku Pál.
A Kutya Mandovszky (Családtörténetek) című könyv azonban megkerülhetetlen, részben mert jó, részben pedig mert ingyen kaptam a kiadótól, és ilyenkor illik írni valamit. Kellemes kötelesség ez nekem. Én még ilyen szomorú könyvön ilyen jókat nem röhögtem, amióta családtörténeteket olvasgatok, pedig megvan annak már vagy tizenhét éve is.
1899 novemberében kapcsolódunk be a sztoriba, amikor Romlaky Zalán, hóna alatt Ady Endrével, elkezdi a történetet, és 1989-ig jutunk, mikor is Romlaky Anna felveszi a néhai nevet. E között a két időpont között ott van minden, amiről mostanában történelemként szoktunk megemlékezni, az egész hagymaszagú és öntudatlan század, melynek eseményeit részletesen nem ismertetném, hisz úgyis megteszi helyettem a könyv.
A Romlakyak bejárják a történelmet Dachautól Kingstonig, miközben teszik a dolgukat, hazudnak, kártyáznak, csalnak és túlélnek, szóval éppen, mint mi, csak egy kicsit nagyobb tétek mellett. Alaptételük, miszerint valahogy mindig lesz, beigazolódik, pedig akkoriban, úgy hallottam, ez azért nem volt teljesen biztos.
A könyv humora, az a jófajta torokszorító, gyilkos humor, amit el lehet képzelni esetleg lengyelül vagy csehül, esetleg románul, de kíváncsi vagyok, mit kezdene vele az angol vagy francia ajkú olvasó. Gondolom, semmit, nézne hülyén, amikor letenné a könyvet, és megcsóválná a fejét, hogy már megint mit ki nem találnak ezek ott. Ott izé... Budapesten.
Para-Kovács Imre
Göncöl Kiadó, 1999, 404 oldal, 1200 Ft
