Csillagok háborúja az interneten és máshol: Nyakunkon az űrbarmok

szerző
Soós Dóra
publikálva
1999/25. (06. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megint győztünk, tehetjük az újabb rovást a Miért vagyunk mi olyan oltári jófejek? címet viselő faliújságunkra. Magyarországon öt nappal a premier után már látható volt. Már ha az internet Magyarországnak tekinthető, amennyiben valaki a Légszesz utcából kapaszkodik rá. Mondjuk, igen, így legalább jöhetnek a részletek.

Megint győztünk, tehetjük az újabb rovást a Miért vagyunk mi olyan oltári jófejek? címet viselő faliújságunkra. Magyarországon öt nappal a premier után már látható volt. Már ha az internet Magyarországnak tekinthető, amennyiben valaki a Légszesz utcából kapaszkodik rá. Mondjuk, igen, így legalább jöhetnek a részletek.

A letöltés helye persze elég titkos, ráadásul a művelet legalább négy napot venne igénybe, így tanácsos egyből dílert kajtatni. Pofonegyszerű, az ismerős ismerőse tutira ismer valakit.

Létezik CD-s, videós, sőt feliratozott változatban is. Volt illegális vetítés a Hajógyári-szigeten, nagymamám szekreterjében (az éltes asszony azóta attól van kiborulva, hogy ott a jövőben is folyton csak háborúznak majd), valamint az összes fővárosi kollégiumban, úgyszólván nonstop.

Mit is láthatunk?

Utánjátszó ismerőseim szerint ez az internetes változat eleve jobb, mint a mozi, hiszen csak a vászon közepe látható, lehet a lényegre koncentrálni, nem zavar be a statisztéria mániásnak mondható jövés-menése, és nem idegesítenek a háromméteres fejek sem. Belőlük nyilván az irigység beszél meg az InterCom. Ám korai beszéd ez, hiszen már az interneten van a Lucas-féle cégtől frissiben lopott digitális kópia is. A tizenhét collos képernyőn nézve korántsem lebecsülhető vizuális kaland. Nem is túl rosszmájú megfigyelők szerint a mester maga szervezte a lopást, beetetési szándékkal. Aki lehidal a Törpehangyák csatája egy megfordított lupé előtt jellegű élménytől, az van akkora marha, hogy mozijegyet is váltson. Nos, ki tagadná, etetésben elég nagy a csóka.

Nem is hihettük komolyan a leleményes mozinéző - egyébként pár napig valóban masszív - pesti legendáját. Persze becsempészett a zsöllyébe egy kézikamerát, és amit avval összehozott, felnyomta a hálóra. Akciója során nyilván gondosan ügyelve a köhécselésre hajlamos, a mobiltelefonálgató, a pattogatott kukoricát zabáló és a hangosabban szeretkező mozisták idejében végrehajtott likvidálására. Csak az obligát röhögést keverte néha alá, hullamosó beosztású unokahúga közreműködésével. Nem, akkor inkább egy szórakozott mozigépész lehetett a tettes, ő persze a Mély torok V.-re hajtott, home-videózás céljából, és most fut a befektetett energiája után. Tán így.

Vigasztaljon a tudat: az igazság végül mindig győz, noha történetünk szempontjából ez bizonyosan közömbös, hisz az általam látott változat Mátyás fájóan korai halálával kezdődik.

Mit is láthatunk?

A sztorit illetlenség lenne elmesélni, arra úgyis ott vannak a nálunk jóval olvasottabb hetilapok. Inkább bővítsük tovább sikereink bájos lajstromát. A világon annyi Star Wars Club van, mint égen a csillag, bocsesz. Csakhogy Közép-Európa legelső és máig egyetlen klubja éppen minálunk üzemel. Hiszik, nem hiszik: a hivatalos elismerést a NATO-csatlakozás hozta magával, Lucasékról addig simán pattantak le a körülbelül 200 fős társaság létezésükről tudatni szándékozó próbálkozásai, ám utána egyből küldték forró csókjaikat és az elismerést magában foglaló szikratáviratot. Örülünk, bár nem értjük, miért negligálják cseh és lengyel testvéreinket, nekik vajon mibe kell még belelépniük?

A klub egyébként olyan, mint minden ilyesmi, diákok és tanárok meg az iskolai büfés képezik benne a nem túl radikális szélsőségeket. Ismerik a cuccot alfától omegáig, folyamatosan vizsgáztatják egymást, gyűjtik Jabba pénztárcáit, jelmezeket barkácsolnak, jeleneteket adnak elő és sorolhatnánk; lényeg a kellemes együttlét, leginkább a vágy minél alaposabb ismeretétől folyamatosan tovább titkosodó tárgyával és az önnön nagyszerűségünket igazoló, mert ugyanarra felizguló eszmetársakkal.

Csak irigyelhetjük őket, de mi, kívülállók általuk sem juthatunk közelebb alapproblémánk megoldásához. Miszerint:

Mit is láthatunk?

Most az interneten, illetve szeptember 16-tól majd a moziban. Európa öreg, Amerika új - mondaná erre a költő, s mert új, post festa kénytelen legendákat bagzani magának, melyek próbája számos egyéb mellett az is, hogy velünk föl bírják-e etetni.

Ez viszont jócskán naiv megközelítés, hiszen képtelen vagyok fölfogni, hogy nem veszik észre, mennyire nem vagyunk válogatósak, sőt. Ha leltárt akarnánk készíteni, nem szakadnánk bele. Talán a Dunkin Donutsból ha, köszöntük, nem kértünk.

Az űrbarmokra bukunk, ha más nem a (e) sajtó igazolja. Nyissanak ki egy hetilapot vagy gázcsapot, dőlnek a Skywalkerek. Nekem pedig marketinghadjáratról ne deliráljon senki. Ablakon kihajított izmozás a történelmükből és szerepzavaraikból kilábalni képtelen, kicsinyhitű amik részéről. Vinnénk mi az egészet akkor is, ha egy lomtalanításon akadnánk rá.

Soós Dóra

szerző
Soós Dóra
publikálva
1999/25. (06. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...