Zene

Ha azt mondom, hogy a Mai Manó Ház kiállítótereiben látható fényképek elsősorban a szubjektivitásukkal fogtak meg, ezzel magát a semmit mondom - vélhetném, és mégsem érzem így. Igen, pontosan erről, egy erőteljes érzésről van szó, egy benyomásról: mintha azt sugallnák ezek a képek, hogy amit ábrázolnak, az a valóságban egészen biztosan nem így van, így nem lehet, vagy ha lehet, akkor viszont bárhogy lehet.

Nyolc kis kritika

Az úgynevezett nyári rocklemez lendületes, rövid és mérsékelten gondterhelt számokból épül fel. Az alábbi négy album ilyen - stilárisan, no meg a minőség terén persze mutatkoznak eltérések.

Mike Pattont azért szerettük mindig, mert nem teljesen normális: pár fog azokon a bizonyos fogaskerekeken kilóg, leesett, rozsdás.

Rendszereztem a nullás évtized meghatározó zenekarait, a szaksajtó által csak "új rockforradalom" címke alatt emlegetett garázstársaságokat - próbáltam egy olyan bandát kiemelni, amelyik már most, 2007-ben elmondhatja magáról, hogy komplett és tisztes életműve van. Bizarr, de nagyjából csak Jack és Meg duóját tudtam megjelölni.

Nem hiszünk a szemünknek: idén már tizenötödik alkalommal várja szinte hazajáró vendégeit a soproni Volt Fesztivál - kezdők és haladók egyaránt kipróbálhatják a négynapos (július 4-től 7-ig tartó) zenés maratont.

Vilém Flusser szerint az írás, pontosabban az ábécé "feltalálásának"alapvető oka az volt, hogy kellett egy eszköz, egyszersmind módszer, amelynek révén meghaladható, a szó szoros értelmében felülírható a mágikus-misztikus, vagyis prehistorikus tudat, s hogy következésképpen megnyílhasson és tágulhasson a tér a historikus tudat előtt. Vagyis az ábécé a történeti tudat kódjává lett.

Londonban nincs olyan könyvesbolt, ahol a megannyi különböző kivitelű és tartalmú Churchill-kötet mellett ne találnánk még egy-két vaskos biográfiát is a jövőre hetvenéves, a szigetországban több mint harminc éve folyamatosan játszott és nagyobbrészt ünnepelt szerzőről.

Amióta csak magyarok élnek a Földön, ötvenhét híres nő akadt közöttük. Lássuk be, ez azért nem valami sok. A történész szerzők legalábbis ennyit, nem egészen öttucatnyit tartottak beválogatásra érdemesnek a Kossuth Kiadó magyar nők életrajzait közreadó, képekkel illusztrált kötetébe.

Nyolc kis kritika

Egy zeneileg pazar Wagner-hétvége után (lásd: A gyűrű fele, Magyar Narancs, 2007. június 14.) az ember könnyen levonja a zenetörténeti tanulságot: a wagneri zenedráma meghaladhatatlan csúcs, innentől csak antiwagneriánus operát lehet (illetve érdemes) írni.

Hogy mennyire ismerős vásznakon forgolódunk, és mennyire vásznakon, arra két látszólag (valójában meg pláne) távoli példát hozunk. Emlékeznek Mary Poppinsra? Fogta az aprónépet, beleugrott vele a gyufaárus krétarajzába, s máris ott sürögtek-forogtak körülöttük a frakkos pingvinpincérek. Vagy az űzött nyúlra Enyedi Ildikó Bűvös vadászából? A pofára esett kutyák képit nem is lehet feledni... Ezzel persze nem állítjuk, hogy túl is lelakott lenne ez a ház - pláne a látottak után.

Először is a rossz hír. A Fradika saját zöld sasfészkében nem bírt a rettenetes Baktalórántházával a hétvégén - nyilván a zsidók miatt (rátérünk). Lőttek az enbéegynek.

Bemutatni, hogy az ember mennyire szeretetreméltó és mennyire sebezhető, világos, bár nehezen megfogható hivatala egy játékfilmnek. A hit, hogy az ilyesmi nemcsak mozihősök sajátja, adott esetben nézőhegyeket mozgathat meg - így épp ezen a területen tapasztalható a legtöbb visszaélés (bár gonoszok is versenyben vannak, kétségtelenül).