Az ördög életműve - The White Stripes: Icky Thump (lemez)

  • Hó Márton
  • 2007. június 28.

Zene

Rendszereztem a nullás évtized meghatározó zenekarait, a szaksajtó által csak "új rockforradalom" címke alatt emlegetett garázstársaságokat - próbáltam egy olyan bandát kiemelni, amelyik már most, 2007-ben elmondhatja magáról, hogy komplett és tisztes életműve van. Bizarr, de nagyjából csak Jack és Meg duóját tudtam megjelölni.

Rendszereztem a nullás évtized meghatározó zenekarait, a szaksajtó által csak "új rockforradalom" címke alatt emlegetett garázstársaságokat - próbáltam egy olyan bandát kiemelni, amelyik már most, 2007-ben elmondhatja magáról, hogy komplett és tisztes életműve van. Bizarr, de nagyjából csak Jack és Meg duóját tudtam megjelölni.

Az első két lemez (The White Stripes, De Stijl) még a garázs blues-rock jegyében fogant, és részben illeszkedett a Strokes, BRMC-féle vonalba, de már ekkor érezni lehetett, hogy a White Stripes sokkal izgalmasabb, mint a tucatnyi, retróhullámon szörföző garázszenekar. Jó dalaik voltak ugyanis, kétakkordos blues'n'roll témák minimál hangszereléssel és azonnal ható énektémákkal. Az "igazán jó popszámok olyanok, mint a gyerekdalok" tétel minősített esetei.

A White Blood Cells és az alapmű, az Elephant már sokkal árnyaltabb és borultabb dolgozat lett: a Led Zeppelin, Pixies és a Kinks hatáskörzetében eggyé olvadó, ösztönös, mocsaras fehér blues, amelyen szintén csak úgy habzsolhattuk a fülbekúszó slágereket. Ezután a testvérpár bármit megtehetett: a 2005-ös Get Behind Me Satan már a könnyedén súlyos kísérletezésről és az elrugaszkodásról szólt: egyre borultabb ritmusokkal, zongorás slágerekkel fricskázták meg a saját stílusukat, a közönséget és a szakmát is. Ezért szerethető Jack White: mint egy lelkes, mindenre nyitott óvodás, öszszehomokozza a blues, a country, a bluegrass és a korai rock'n'roll legizgalmasabb megoldásait, hogy végül olyan várat építsen, amilyenre csak kevesen képesek a kétezres évek dalszerzői közül. S most a hatodik albummal sem tud hibázni.

Az állandó vörös-fehér-fekete imidzset levetve most a fekete-fehér western-mariachi szerkó lett a dizájn, és ennek megfelelő a zenei koncepció is. Bár a címadó Icky Thump az előző album kislemezdala, a Blue Orchid testvérszámaként értelmezhető, a You Don't Know What Love IsÉ pedig nemcsak címében, hanem zeneiségében is az Elephanton található I Just Don't Know What To Do With Myself rokonszáma, azért a harmadik tételtől már életbe lép az elvárt "revelációfaktor". A Conquest mariachi-fúvósokkal ellátott westernje, a Bone Broke a korai White Stripes-lemezeket idéző garázsos húzása után nincs is üresjárat: a bendzsós-tábortüzes country (Prickly Thorn, But Sweetly Worn) összeolvad Meg egyszerre súlyos, egyszerre megmosolyogtató démonűzésével (St. Andrew), aztán Rag and Bone címmel Jack és Meg megzenésített párbeszéde következik szürreális bluesköntösben. Az előző lemezhez képest eltűnt a zongora, új hangszerként fúvósok vannak, de ismét a gitár és a dob dominál. Ez a két detroiti rajzfilmfigura képtelen rossz vagy unalmas dalokat írni - szinte kivétel nélkül minden számban van valami apró kis csavar, amire felkapjuk a fejünket, és elkezdünk léggitározni vagy lábdobolni. Ami pedig a bájosan és durván egyszerű koncepciót, hangszerelést és a meghatározó stílusjegyeket (Jack az ördög, a domináns, a blueser, Meg a dögös kiegészítő-ellenpontozó, akinek feszesen lüktető alapjai nélkül nem is biztos, hogy megélnének a WS-számok) illeti: egyszerűen nem lehet nekik ellenállni.

Warner, 2007

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.