Képben vagyunk - Groó Diana: Tarka képzelet I-V. (rövidfilm)

Zene

Hogy mennyire ismerős vásznakon forgolódunk, és mennyire vásznakon, arra két látszólag (valójában meg pláne) távoli példát hozunk. Emlékeznek Mary Poppinsra? Fogta az aprónépet, beleugrott vele a gyufaárus krétarajzába, s máris ott sürögtek-forogtak körülöttük a frakkos pingvinpincérek. Vagy az űzött nyúlra Enyedi Ildikó Bűvös vadászából? A pofára esett kutyák képit nem is lehet feledni... Ezzel persze nem állítjuk, hogy túl is lelakott lenne ez a ház - pláne a látottak után.

Hogy mennyire ismerős vásznakon forgolódunk, és mennyire vásznakon, arra két látszólag (valójában meg pláne) távoli példát hozunk. Emlékeznek Mary Poppinsra? Fogta az aprónépet, beleugrott vele a gyufaárus krétarajzába, s máris ott sürögtek-forogtak körülöttük a frakkos pingvinpincérek. Vagy az űzött nyúlra Enyedi Ildikó Bűvös vadászából? A pofára esett kutyák képit nem is lehet feledni... Ezzel persze nem állítjuk, hogy túl is lelakott lenne ez a ház - pláne a látottak után.

Groó Diana 2001 óta tartó filmfolyama ugyanis pont a fentiek szerint jár el, felugrik a vászonra - tehát igazi mozi. Nem besétál egy festménybe csak úgy, kivált nemegyszer csak ott találja magát, hanem megáll előtte egy kiállítóhelyiség fala előtt, egy pillanatra földbe gyökerezik a lába, kicsit odalesz, aztán magához tér, erőt gyűjt és felugrik. Nem pattan vissza, sőt, amikor már ott van, úgy viselkedik, mintha a kezdetektől ott lett volna - még az is lehet, hogy minden pont fordítva van, és épp csak leugrott egy jegeskávéra a múzeum büféjébe (csak pont nem a történet ezen részéről készített filmet; igaz, ami igaz, a múzeumi büfékre nem fordít kellő figyelmet a filmművészet).

De ne hagyják magukat félrevezetni, nemhogy a büfé, de amit elmeséltem, az sem látható (vagyis úgy nem, ahogy mondtam) a filmen. Ott szinte rögtön (a) képben vagyunk, megindulnak mellettünk Chagall, Renoir, Bruegel, Rousseau és Gulácsy hősei, kecses mozdulatokat tesznek, és szólnak - hm, legtöbbször hasonlatokba csomagolt okosságokat a szerelemről, vagy egyszerűen csak panaszkodnak, mint Bruegel figurái (persze, őket is a szerelem bántja), beszélnek a festőhöz, zsidók, Renoir öccse és a vámos. Elmondják a magukét vagy áttáncolnak az adott majsztró egy másik képébe halk szépasszonyok, vágyakozó férfiak.

A mi mesénk voltaképpen ugyanez a mese - amikor a felugrást emlegetjük, kevésbé metodikai természetű kérdést feszegetünk, jóval inkább hozzáállásbélit. Ha csak úgy fel s alá császkálok klasszikus festményeken, az a minimum, hogy nekem kell bizonyítanom a művészi alázatot. Bár én arról is szívesen megnéznék egy ilyen cca. tizenöt perces röpdolgozatot, amiben valaki - most már az lenne igazán izgalmas, ha maga Groó - felmegy a vászonra, és szétrúgja a kalyibát, amit talál... Addig viszont marad a csendes elrévedés, a sok pasztellszínű hasonlat, a visszatartott szenvedély. A színtiszta műkedvelés... A műkedvelői élet mint magasabb tudat- és érzethelyzet távolról sem műkedvelői fokú bemutatója. Oh, persze kicsit lila, de kicsit zöld is, kicsit sárga is, és van, mikor elég szürke, de a legtöbbször mégis nagyon világos és folttalanul tiszta - és pont addig tart, ameddig hajlik az ember el-elácsorogni egy festmény előtt, ha megadja a módját. És e megadott mód tekintetében csak tanulhatunk a szerzőtől.

A filmeket a Múzeumok Éjszakáján este hattól éjjel fél kettőig folyamatosan vetítik a Nemzeti Galériában

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.