Csak rakendroll - Kriza Bori: Dübörög a nemzeti rock (dokumentumfilm)

  • - turcsányi -
  • 2007. június 21.

Zene

Először is a rossz hír. A Fradika saját zöld sasfészkében nem bírt a rettenetes Baktalórántházával a hétvégén - nyilván a zsidók miatt (rátérünk). Lőttek az enbéegynek.

Először is a rossz hír. A Fradika saját zöld sasfészkében nem bírt a rettenetes Baktalórántházával a hétvégén - nyilván a zsidók miatt (rátérünk). Lőttek az enbéegynek.

Tételezzük fel, hogy az alkotó teljesen ismeretlen, s nem a hazai dokumentumfilmezés egyik méltán magasan jegyzett riportere - akkor is lehet előre sejteni pár dolgot. A hősök aligha jöhetnek ki jól a dologból, ohne heppiend, ilyesmik. Szóval necces a témaválasztás. Arról persze vita nem lehet, hogy az ilyesmi - ne szépítsük, ne kerülgessük: kiállni a nácik ellen - mennyire a nyilvánosság dolga vagy másé. Ha még a hivatalt el is hagynánk (én el), minimálisan szükségünk lenne olyas társadalmi önszerveződések létének biztos tudatára, amilyenek egyszerűen nincsenek. A nyilvánosságnak így valóban eminens dolga ez, ha nem is a legkellemesebb - tekinthetjük úgy is, hogy jelen dolgozat szerzői a piszkos munkát végzik. Ez esetben akkor talán túlzott luxus (szimpla giccs) szépészeti és módszerbéli kérdésekről fecsegni munkájuk kapcsán. Ugyanakkor minden ebbéli tudásunk kihat a kamerát, a mikrofont tartó kéz biztonságára is - és ekkor már van miről beszélnünk, khm, műkritikailag. Tudniillik az ilyen munka nem megy önreflexív, önleleplező gesztusok nélkül - kérdéses, hogy az mennyire áll jól a dokumentátori szándékoknak?

Van tehát egy "nemzeti" rockbanda, van annak a "frontembere", van az egész hajcihő meg az appendixek (csápoló csajok; haverok; a szerkesztő, aki a hónuk alá nyúlt a Pannon Rádióból). Ha valaki nem tudná, a nemzeti rock az olyan, mint amúgy a rock (három akkord, de a szerkesztőségben vannak, akik többre esküsznek), csak arról énekelnek benne, hogy vissza Erdélyt, Fradika, talpra magyar, seggre oláh, zsidó meg az asztal alá... és effélékről még - a film dicséretére legyen mondva, hogy végig feliratozzák az énekszót, olykor persze az élőbeszéddel is megtehették volna, lévén az artikuláció a színpadon kívül is nehézkes. Sziva Balázst, a Romantikus Erőszak nevű zenekar énekesét követjük a szcéna szokott terein - Magyar Sziget, erdélyi hangversenykörút, Budaházi György kocsmája. Sok zene, sok szöveg - háttérben maradás mint alkotói attitűd. Más lehetne? Az anyag úgyis leleplezi magát - ilyenformán könnyű préda is.

Közhely, hogy annyira szétmédiatizált világban élünk, hogy az már a legóvatlanabb alaptermészetű népesség számára is felfogható. A színpadon élőknek meg evidencia. Így azt kapjuk, amire számíthatunk, magyarázkodást és melldöngetést - van, mikor egy mondaton belül, máskor meg tisztán, szóda (de mondanánk inkább ostyát) nélkül. Az ilyen esetek hozzák el a mű pikánsabb pillanatait: a szenvtelen rendező-riporter nem állja meg, hogy az önfeledt zsidózás elkenésére irányított főszereplői gesztus után ne vágja be az egyik brutálisan antiszemita zenedarabot. (A zsidózás egyébként végigvonul a műegészen.) A pikantériát csak fokozza, hogy épp ez a szám a hős gyakorlatilag egyetlen értékelhető intellektuális teljesítménye - a Tobbacco Road című klasszikust Dohány utcaként magyarítani ugyanis akkor is szellemes, ha ami kijön belőle, visszataszító. De pont az ilyenek válnak a film hallatlan előnyére, ettől lesz vibrálóan változatos. Mert simán benne van az egész hóbelevanc mérhetetlen pitláksága, röhejessége, testi és szellemi nyomora, kétségkívül speciális mikrokozmosza - mégis bármelyik pillanatban lehullhat a falatnyi álarc, és akkor pillanatokra nagyon félelmetessé válik az egész. Pillanatokra.

Mert bár a hősök röhögve mesélik, hogy mennyire megverték anno az Amnesty honi vezetőjét, és hótt komoly pofával bizonygatják, hogy a haza jelenlegi helyzetéből csak a forradalom visz ki, és ők ott lesznek, mindjárt, ügyködésük társadalmi veszélyessége előttem ettől sem tökéletesen bizonyított. S míg vannak ilyen filmek, nem is érdemes nagyon félni. A nyilvánosság a helyén van.

Ám mind e küldetése közben Kriza hagyományosnak mondható dokumentarista eszközökkel egy végig érdekes, drámai fordulatoktól élénk mozit (tévét) is készített.

Bemutatja a Metafórum Film

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.