mi a kotta?

Az aranyszájú gróf

  • mi a kotta
  • 2016. augusztus 21.

Zene

„Világszerte elismert tény, hogy a zenészetre való képesség a magyar nemzetben igen nagy mértékben megvan, úgy, hogy a zenében a culturális életnek nagyon életképes csiráját látjuk, (Helyeslés.) mely felhívja az államot arra, hogy ide is fordítsa tevékenységét. (Tetszés.)

A mostani állapotban, hol egy nagyobb, a zene érdekében fölállított intézetünk egyátalában nincs, ez természetes képesség, mely a haza számos fiaiban megvan. Tehát ezek nemcsak kiképeztetés, de rendszeres állomás elnyerése végett is külföldre kénytelenek menni, hogy a kellő zeneismereteket megszerezzék maguknak, külföldön tartózkodnak meglett és tanult zenészeink, mert a hazában nem találnak oly állomást, mely a legideálisabb jellemtől is elválaszthatatlan anyagi gondoskodás szükségleteinek és feltételeinek megfelelne. (Helyeslés.) A fölállítandó zene- és énekakadémia kettős irányban vetne véget a mintegy szellemi kivitelt eszközlő és kifelé vonzó áramlatnak; mert egy felől tehetségesebb ifjaink a hazában nyerhetnének képzést; más részről pedig a kiképzett erők, melyek hazánk polgárai közt a zenészet terén szép számmal szoktak lenni, alkalmazást nyerhetnének.” 1873 februárjában így érvelt a Zeneakadémia felállításának mielőbbi szükségessége mellett a képviselőházi szűzbeszédét tartó Apponyi Albert gróf, s bár szavainak rövid távon csak kevés foganatja volt, azért Liszt lelkes arisztokrata hívének megadatott, hogy 1907 májusában az ő kultuszminisztersége idején avathatták fel a Zeneakadémia méltó és máig szolgáló épületét.

Azt az épületet, amely ezen a hosszú hétvégén egy új nyári fesztivál otthona lesz, hiszen az alma mater két hálás növendéke, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás ide gyűjtötte egybe magyar és külhoni muzsikusbarátait. A Fesztivál­akadémia Budapest ideje alatt nyilvános mesterkurzusok, mű­elemző előadások és persze koncertek sorjáznak majd a kamarazene Liszt Ferenc téri ünnepén, s a rendezvények egyszersmind a Zeneakadémia és a magyar zeneoktatás néhány jelentős alakjáról is meg fognak emlékezni. A péntek esti nyitókoncerten, amely Szigeti József emléke előtt tiszteleg, pódiumra vonul a fesztivál seregnyi résztvevője: Vilde Frangtól José Gallardóig és Kocsis Zoltántól a Kelemen Kvartettig (Zeneakadémia, július 22., háromnegyed nyolc). S ez így megy majd vasárnap estig, ahol is a záró hangversenyen a 90 esztendős Kurtág György műveié lesz a főszerep (Zeneakadémia, július 24., háromnegyed nyolc).

A Margitszigeten eközben három tenort kínál számunkra a péntek este. Nem a három tenort, azaz a Három Tenort, hanem három jóképű középkorú/
fiatal tenoristát: egy német-brazilt, egy franciát és egy amerikait (július 22. nyolc óra). Martin Mühle, Sébastien Guèze és James Valenti (képünkön) nevét, ha eddig még tán nem is, hát ezen az estén bizonnyal megjegyezhetjük majd magunknak.

S végezetül szombaton lesz esedékes a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ez évi második martonvásári Beethoven-kiszállása: a II. szimfóniával, a Hegedűversennyel és a fáradhatatlan Kocsis Zoltán vezényletével (július 23., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.