mi a kotta?

Az aranyszájú gróf

  • mi a kotta
  • 2016. augusztus 21.

Zene

„Világszerte elismert tény, hogy a zenészetre való képesség a magyar nemzetben igen nagy mértékben megvan, úgy, hogy a zenében a culturális életnek nagyon életképes csiráját látjuk, (Helyeslés.) mely felhívja az államot arra, hogy ide is fordítsa tevékenységét. (Tetszés.)

A mostani állapotban, hol egy nagyobb, a zene érdekében fölállított intézetünk egyátalában nincs, ez természetes képesség, mely a haza számos fiaiban megvan. Tehát ezek nemcsak kiképeztetés, de rendszeres állomás elnyerése végett is külföldre kénytelenek menni, hogy a kellő zeneismereteket megszerezzék maguknak, külföldön tartózkodnak meglett és tanult zenészeink, mert a hazában nem találnak oly állomást, mely a legideálisabb jellemtől is elválaszthatatlan anyagi gondoskodás szükségleteinek és feltételeinek megfelelne. (Helyeslés.) A fölállítandó zene- és énekakadémia kettős irányban vetne véget a mintegy szellemi kivitelt eszközlő és kifelé vonzó áramlatnak; mert egy felől tehetségesebb ifjaink a hazában nyerhetnének képzést; más részről pedig a kiképzett erők, melyek hazánk polgárai közt a zenészet terén szép számmal szoktak lenni, alkalmazást nyerhetnének.” 1873 februárjában így érvelt a Zeneakadémia felállításának mielőbbi szükségessége mellett a képviselőházi szűzbeszédét tartó Apponyi Albert gróf, s bár szavainak rövid távon csak kevés foganatja volt, azért Liszt lelkes arisztokrata hívének megadatott, hogy 1907 májusában az ő kultuszminisztersége idején avathatták fel a Zeneakadémia méltó és máig szolgáló épületét.

Azt az épületet, amely ezen a hosszú hétvégén egy új nyári fesztivál otthona lesz, hiszen az alma mater két hálás növendéke, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás ide gyűjtötte egybe magyar és külhoni muzsikusbarátait. A Fesztivál­akadémia Budapest ideje alatt nyilvános mesterkurzusok, mű­elemző előadások és persze koncertek sorjáznak majd a kamarazene Liszt Ferenc téri ünnepén, s a rendezvények egyszersmind a Zeneakadémia és a magyar zeneoktatás néhány jelentős alakjáról is meg fognak emlékezni. A péntek esti nyitókoncerten, amely Szigeti József emléke előtt tiszteleg, pódiumra vonul a fesztivál seregnyi résztvevője: Vilde Frangtól José Gallardóig és Kocsis Zoltántól a Kelemen Kvartettig (Zeneakadémia, július 22., háromnegyed nyolc). S ez így megy majd vasárnap estig, ahol is a záró hangversenyen a 90 esztendős Kurtág György műveié lesz a főszerep (Zeneakadémia, július 24., háromnegyed nyolc).

A Margitszigeten eközben három tenort kínál számunkra a péntek este. Nem a három tenort, azaz a Három Tenort, hanem három jóképű középkorú/
fiatal tenoristát: egy német-brazilt, egy franciát és egy amerikait (július 22. nyolc óra). Martin Mühle, Sébastien Guèze és James Valenti (képünkön) nevét, ha eddig még tán nem is, hát ezen az estén bizonnyal megjegyezhetjük majd magunknak.

S végezetül szombaton lesz esedékes a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ez évi második martonvásári Beethoven-kiszállása: a II. szimfóniával, a Hegedűversennyel és a fáradhatatlan Kocsis Zoltán vezényletével (július 23., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.