Az argentin zongoraművésznőről régóta köztudott, hogy szívesebben lép fel versenyművek szólistájaként vagy kamaraprodukciókban, mint szólóesteken;‒utóbbi műfajban, úgy véli, túlságosan magányos a művész. Argerich tehát a társas muzsikálás elkötelezettje, s erre jó alkalom számára a nevét viselő fesztivál, a Progetto Martha Argerich, amelynek során nyaranta Luganóban heteken át kamarazenélnek együtt a világ legjobb hangszeresei. Argerich idősebb muzsikustársaiból és fiatalabb felfedezettjeiből verbuválja a gárdát, ő maga nem szerepel minden produkcióban, de művészeti vezetőként valamennyit felügyeli. A fesztivál másfél évtizedes múltra tekint vissza, és szintén jó pár éves hagyomány, hogy a Warner Classics minden esztendőben megjelentet egy háromlemezes albumot az előző év legjobb interpretációiból. Idén kézbe vehetjük a tavalyi koncertekről készült felvételeket.
Van itt minden. Az alaprepertoárból Brahms, Schumann, Schubert, Bartók, Debussy, a ritkaságok közül Beethoven titkára, Ferdinand Ries, a Kodállyal egyidős Joaquín Turina, a 20. századból Poulenc és Ginastera, a jelenkorból Luis Bacalov és Philip Glass. Elképesztő tudású előadók sorakoznak fel: a zongoristák közül érdemes megjegyezni Lilya Zilberstein, Alexander Mogilevsky és Nicholas Angelich nevét, Ilya Gringolts és Mayu Kishima pompásan hegedül, és dagadhat a büszkeségtől a magyar kebel, hallván a svájci Géza Hosszu-Legocky és Argerich közös Bartók-játékát (Román népi táncok). Paul Meyer csodás érzékenységgel klarinétozik Brahms a-moll triójában, de az igazság az, hogy mindenki megérdemelné a személyre szóló méltatást, például Alissa, Natalia és Jura Margulis, Turina h-moll triójának előadói. Hogy mi a közös a sok különböző tolmácsolásban? Az élő koncertfelvételek varázsa, a hangszeres perfekciót átlelkesítő szenvedély, a kommunikatív közvetlenség, Argerich mindenkire kiáradó, kreatív szelleme.
Warner, 2016
