Magyar Narancs: Emlékszel, mikor hallottál először Bartók Béláról, illetve mikor hallottad először valamelyik művét?
DJ Bootsie: Nincs erről konkrét emlékem. Viszont az rémlik, hogy az Allegro Barbaro gyakran ment tévéműsorok szignáljaként gyerekkoromban. Édesapám nagyon szerette a komolyzenét, ennek ellenére Bartók nem szólt otthon, későbbi beszélgetéseinkből az derült ki, hogy sűrűnek találta. Úgy látom, hogy sokak számára nehéz hallgatni való Bartók számos műve, ellentétben, mondjuk, Liszttel vagy Kodállyal. Tény, hogy az én korábbi zenei érdeklődésembe is inkább Kodály fért volna bele, ez az utóbbi tíz évben változott meg. Néhai menedzserem, Széll László tanácsára döntöttem úgy, hogy készítek egy olyan remix albumot amelyen több kor több zeneszerzőjének műveit dolgozom fel a Deutsche Grammophon kiadó által kitalált recomposed sorozat mintájára. Tervben volt Corelli, Orff, Brahms, Rachmaninov és mellettük persze Bartók. Amikor őhozzá értem, egy pillanat alatt átértékelődött az egész, és leragadtam nála, lenyűgöző volt, és mintha egy csapásra megértettem volna a lényegét. Mindez négy évvel ezelőtt történt.
MN: Szoktad mondogatni, hogy mindegyik lemezed lényegesen később jelenik meg, mint ahogy alapvetően már elkészül.
DJB: Igen. A Bartokosmos kész volt már 2024 márciusában. Azóta tényleg csak egy pár minimális apróság változott rajta. Tavaly májusban a Tavaszi Fesztiválon már volt is egy nagyzenekaros bemutatója az anyagnak, úgyhogy nem is lehetett volna változtatni rajta. Azután kiadókat keresgéltem, bár nem mondhatnám, hogy túl nagy intenzitással. Végül szeptemberre realizálódott, hogy melyik kiadónál és milyen formában fog megjelenni a lemez.
MN: Mielőtt nekiálltál a lemeznek, volt olyan könnyűzenei Bartók-interpretáció, amely ihletül szolgált számodra?
DJB: Nem igazán. Elektronikus átiratokat nem nagyon találtam. Amit meghallgattam és nagyon tetszett, az az Emerson, Lake & Palmertől a Barbarian. Abban benne van az Allegro Barbaro. Létezik még sok jazzes átirat is, de nekem azokból hiányzik egy bizonyos fokú energia és lendület. Ezekből nem tudtam kiindulni, és a korábbi munkáim ismeretében – talán nem meglepő módon – az elektronikus zenei megközelítést választottam. Már régóta érzem, hogy jobban kellene ápolnunk azon művészeink munkásságát, akiknek mi az örökösei vagyunk. Mindezt nem erőszakosan, mindenen átgázolva értem. Tisztelettel megtartva az eredeti művek egyensúlyát és vélt mondanivalóját.
MN: Korábban nem lehetett könnyűzenei átdolgozást csinálni Bartók műveiből, mert az örökösei nem járultak hozzá. Azóta lejárt a jogdíjak határideje, és te ezért is tudtál belevágni ebbe a projektbe. Manapság, ha valaki Bartók-feldolgozást akar készíteni, akkor van bármilyen jogi teendője előtte?
DJB: Én az Artisjus főjogászával és további két szakértővel konzultáltam az ügyben, és azt a választ kaptam, hogy nincsenek semmilyen jogi kötelezettségek. Emlékszem, a 2000-es évek elején Vajdai Viliék a TÁP Színházban már próbálták Bartókot feldolgozni, de nem kaptak rá engedélyt. Olyan kőkemény, bármilyen kompromisszumot nélkülöző elutasításba ütköztek, hogy kénytelenek voltak elállni a tervüktől. A tiltás különben nem csak a könnyűzenei feldolgozásokra vonatkozott, mindenre, ami eltér az eredeti alkotásoktól.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
