Interjú

„Az örökösei vagyunk”

Solymosi Vilmos (DJ Bootsie)

Zene

Eddig nem nagyon létezett elektronikus átirat Bartók Béla művei­ből, de ennek vége. DJ Bootsie mesélt nekünk a sokáig készülő, pár hete megjelent Bartokosmos című album keletkezéséről.

Magyar Narancs: Emlékszel, mikor hallottál először Bartók Béláról, illetve mikor hallottad először valamelyik művét?

DJ Bootsie: Nincs erről konkrét emlékem. Viszont az rémlik, hogy az Allegro Barbaro gyakran ment tévéműsorok szignáljaként gyerekkoromban. Édesapám nagyon szerette a komolyzenét, ennek ellenére Bartók nem szólt otthon, későbbi beszélgetéseinkből az derült ki, hogy sűrűnek találta. Úgy látom, hogy sokak számára nehéz hallgatni való Bartók számos műve, ellentétben, mondjuk, Liszttel vagy Kodállyal. Tény, hogy az én korábbi zenei érdeklődésembe is inkább Kodály fért volna bele, ez az utóbbi tíz évben változott meg. Néhai menedzserem, Széll László tanácsára döntöttem úgy, hogy készítek egy olyan remix albumot amelyen több kor több zeneszerzőjének műveit dolgozom fel a Deutsche Grammophon kiadó által kitalált recomposed sorozat mintájára. Tervben volt Corelli, Orff, Brahms, Rachmaninov és mellettük persze Bartók. Amikor őhozzá értem, egy pillanat alatt átértékelődött az egész, és leragadtam nála, lenyűgöző volt, és mintha egy csapásra megértettem volna a lényegét. Mindez négy évvel ezelőtt történt.

MN: Szoktad mondogatni, hogy mindegyik lemezed lényegesen később jelenik meg, mint ahogy alapvetően már elkészül.

DJB: Igen. A Bartokosmos kész volt már 2024 márciusában. Az­óta tényleg csak egy pár minimális apróság változott rajta. Tavaly májusban a Tavaszi Fesztiválon már volt is egy nagyzenekaros bemutatója az anyagnak, úgyhogy nem is lehetett volna változtatni rajta. Azután kiadókat keresgéltem, bár nem mondhatnám, hogy túl nagy intenzitással. Végül szeptemberre realizálódott, hogy melyik kiadónál és milyen formában fog megjelenni a lemez.

MN: Mielőtt nekiálltál a lemeznek, volt olyan könnyűzenei Bartók-interpretáció, amely ihletül szolgált számodra?

DJB: Nem igazán. Elektronikus átiratokat nem nagyon találtam. Amit meghallgattam és nagyon tetszett, az az Emerson, Lake & Palmertől a Barbarian. Abban benne van az Allegro Barbaro. Létezik még sok jazzes átirat is, de nekem azokból hiányzik egy bizonyos fokú energia és lendület. Ezekből nem tudtam kiindulni, és a korábbi munkáim ismeretében – talán nem meglepő módon – az elektronikus zenei megközelítést választottam. Már rég­óta érzem, hogy jobban kellene ápolnunk azon művészeink munkásságát, akiknek mi az örökösei vagyunk. Mindezt nem erőszakosan, mindenen átgázolva értem. Tisztelettel megtartva az eredeti művek egyensúlyát és vélt mondanivalóját.

MN: Korábban nem lehetett könnyűzenei átdolgozást csinálni Bartók műveiből, mert az örökösei nem járultak hozzá. Azóta lejárt a jogdíjak határideje, és te ezért is tudtál belevágni ebbe a projektbe. Manapság, ha valaki Bartók-feldolgozást akar készíteni, akkor van bármilyen jogi teendője előtte?

DJB: Én az Artisjus főjogászával és további két szakértővel konzultáltam az ügyben, és azt a választ kaptam, hogy nincsenek semmilyen jogi kötelezettségek. Emlékszem, a 2000-es évek elején Vajdai Viliék a TÁP Színházban már próbálták Bartókot feldolgozni, de nem kaptak rá engedélyt. Olyan kőkemény, bármilyen kompromisszumot nélkülöző elutasításba ütköztek, hogy kénytelenek voltak elállni a tervüktől. A tiltás különben nem csak a könnyűzenei feldolgozásokra vonatkozott, mindenre, ami eltér az eredeti alkotásoktól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.