SZIGET 2016

Az ösztönösség és a bevállalás

Czeglédi Szabolcs frontember, Run Over Dogs

  • rés a présen
  • 2016. szeptember 4.

Zene

rés a présen: Mikor alakult a Run Over Dogs és milyen elhatározásokkal?

Czeglédi Szabolcs (a kép jobb szélén): A zenekar 2012 elején alakult – különösebb elvárások nélkül. Mindannyian kicsit lágyabb stílusú zenekarokból jöttünk, először csak hangoskodni akartunk egy jót, aztán persze elég hamar érkeztek a célok és az elvárások is.

rap: Mi segített benneteket a népszerűség felé? Egyáltalán: te mit tartasz sikernek?

CSZ: Talán eleinte az ösztönösség és a bevállalás volt az, ami legjobban jellemezte a Run Over Dogst, és ez hozta össze a közönséget is. Visszagondolva azért itt-ott megbotránkoztató volt a viselkedésünk a színpadon és azon kívül is. Mára azért jobban koncentrálunk, hogy minden a helyén legyen, bár persze még mindig első számú cél, hogy jól érezzük magunkat. Legnagyobb sikerünknek a nemzetközi turnéinkat tartom, kétszer voltunk 2-3 hetes nyugat-európai turnén, illetve életem meghatározó élménye marad az idén március–áprilisi amerikai turnénk, amikor New Yorktól Los Angelesig 15 koncertet játszottunk, és egy lakókocsival átszeltük Amerikát.

rap: Mi az első Sziget-élményed?

CSZ: Ha jól emlékszem, 2001-ben, 12 éves koromban mutatta meg nagybátyám a Sziget Fesztivált, utána pedig minden évben számoltam vissza a napokat. Kisgyerekként nagyon ment a Tankcsapda, emlékszem, mindig próbáltam magam azokra a napokra kérni, mikor ők léptek fel. Ekkor még nyilván egy, maximum két napot tölthettem a fesztiválon, de például tök emlékszem arra, hogy ilyenkor a nagybátyámék budaörsi házában voltam egész héten, és azért is esik jól ez az interjú, mert lényegében emlékszem az akkori Magyar Narancsok illatára is: elég sokszor forgattam ott náluk gyerekként a Sziget-ajánlókat.

rap: Legjobb Sziget-koncert?

CSZ: Nehéz választani, mert ugyanúgy örültem két éve a QOTSA koncertjének, mint 2001-ben az Alvin és a Mókusoknak, vagy amikor 18 évesen kinn nyomultam egy hétig sátorral, de nagyon bírtam az első Franz Ferdinandot, a Nick Cave-koncerteket…

rap: Milyen programmal léptek fel idén?

CSZ: Augusztus 11-én játszunk a Petőfi rádió – Telekom VOLT Fesztivál színpadon. Sosem játszottunk még a Szigeten, úgyhogy reméljük, hogy ha jövőre megkérdezed, ezt is a ki­emelt sikerek között tarthatjuk majd számon. A fellépést az idei Nagyszínpad-versenyen nyertük, ahol a hármas döntőig jutottunk a 12 zenekarból.

rap: Mi lesz a Sziget után?

CSZ: Játszunk még a Strand Fesztiválon, a Vé Fesztiválon, egy svájci fesztiválon, aztán ősszel inkább a számírás lesz a prioritás. Nagyon megnyomtuk a tavaszt, kezdve az Mr2 Akusztikkal, az országos turnéval, amerikai turnéval, majd végül a Nagyszínpaddal, így nem volt túl sok időnk a kreatív részekre, amik elkezdtek most hiányozni. Szeptember 15-én készülünk egy nagy bulival szintén az A38-on, egy kvázi-minifesztivált szervezünk egy film köré, ami bemutatja a desert/stoner rock kialakulását, és többek között a Queens of the Stone Age, az Eagles of Death Metal, a Fu Manchu és a Fatso Jetson tagjai is megszólalnak benne. Kaliforniában, Palm Desertben találkoztunk a film rendezőjével, és számunkra fontos zenekarokkal együtt mi is játszhattunk a film bemutatójának hivatalos afterpartiján a városban. Most ezt megháláljuk egy budapesti vetítéssel, ahol rajtunk kívül még 5 nagyon menő zenekar fog játszani.

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.