SZIGET 2016

Az ösztönösség és a bevállalás

Czeglédi Szabolcs frontember, Run Over Dogs

  • rés a présen
  • 2016. szeptember 4.

Zene

rés a présen: Mikor alakult a Run Over Dogs és milyen elhatározásokkal?

Czeglédi Szabolcs (a kép jobb szélén): A zenekar 2012 elején alakult – különösebb elvárások nélkül. Mindannyian kicsit lágyabb stílusú zenekarokból jöttünk, először csak hangoskodni akartunk egy jót, aztán persze elég hamar érkeztek a célok és az elvárások is.

rap: Mi segített benneteket a népszerűség felé? Egyáltalán: te mit tartasz sikernek?

CSZ: Talán eleinte az ösztönösség és a bevállalás volt az, ami legjobban jellemezte a Run Over Dogst, és ez hozta össze a közönséget is. Visszagondolva azért itt-ott megbotránkoztató volt a viselkedésünk a színpadon és azon kívül is. Mára azért jobban koncentrálunk, hogy minden a helyén legyen, bár persze még mindig első számú cél, hogy jól érezzük magunkat. Legnagyobb sikerünknek a nemzetközi turnéinkat tartom, kétszer voltunk 2-3 hetes nyugat-európai turnén, illetve életem meghatározó élménye marad az idén március–áprilisi amerikai turnénk, amikor New Yorktól Los Angelesig 15 koncertet játszottunk, és egy lakókocsival átszeltük Amerikát.

rap: Mi az első Sziget-élményed?

CSZ: Ha jól emlékszem, 2001-ben, 12 éves koromban mutatta meg nagybátyám a Sziget Fesztivált, utána pedig minden évben számoltam vissza a napokat. Kisgyerekként nagyon ment a Tankcsapda, emlékszem, mindig próbáltam magam azokra a napokra kérni, mikor ők léptek fel. Ekkor még nyilván egy, maximum két napot tölthettem a fesztiválon, de például tök emlékszem arra, hogy ilyenkor a nagybátyámék budaörsi házában voltam egész héten, és azért is esik jól ez az interjú, mert lényegében emlékszem az akkori Magyar Narancsok illatára is: elég sokszor forgattam ott náluk gyerekként a Sziget-ajánlókat.

rap: Legjobb Sziget-koncert?

CSZ: Nehéz választani, mert ugyanúgy örültem két éve a QOTSA koncertjének, mint 2001-ben az Alvin és a Mókusoknak, vagy amikor 18 évesen kinn nyomultam egy hétig sátorral, de nagyon bírtam az első Franz Ferdinandot, a Nick Cave-koncerteket…

rap: Milyen programmal léptek fel idén?

CSZ: Augusztus 11-én játszunk a Petőfi rádió – Telekom VOLT Fesztivál színpadon. Sosem játszottunk még a Szigeten, úgyhogy reméljük, hogy ha jövőre megkérdezed, ezt is a ki­emelt sikerek között tarthatjuk majd számon. A fellépést az idei Nagyszínpad-versenyen nyertük, ahol a hármas döntőig jutottunk a 12 zenekarból.

rap: Mi lesz a Sziget után?

CSZ: Játszunk még a Strand Fesztiválon, a Vé Fesztiválon, egy svájci fesztiválon, aztán ősszel inkább a számírás lesz a prioritás. Nagyon megnyomtuk a tavaszt, kezdve az Mr2 Akusztikkal, az országos turnéval, amerikai turnéval, majd végül a Nagyszínpaddal, így nem volt túl sok időnk a kreatív részekre, amik elkezdtek most hiányozni. Szeptember 15-én készülünk egy nagy bulival szintén az A38-on, egy kvázi-minifesztivált szervezünk egy film köré, ami bemutatja a desert/stoner rock kialakulását, és többek között a Queens of the Stone Age, az Eagles of Death Metal, a Fu Manchu és a Fatso Jetson tagjai is megszólalnak benne. Kaliforniában, Palm Desertben találkoztunk a film rendezőjével, és számunkra fontos zenekarokkal együtt mi is játszhattunk a film bemutatójának hivatalos afterpartiján a városban. Most ezt megháláljuk egy budapesti vetítéssel, ahol rajtunk kívül még 5 nagyon menő zenekar fog játszani.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.