A belépés feltétele egy játékmackó (ha nincs, kapunk a kölcsönzõbõl), majd a frissen tanult Medveindulót kántálva az eddig ismeretlen, negyedik emeleti Játszótérre kell felcaplatnunk, lehetõleg karon ülõ kisdeddel súlyosbítva. A szõnyegen letelepedve körülöttünk minden irányban, sztereóban peregnek a zseniális rímek meg a svéd gyerekvers hagyományait idézõ korabölcsességek, amelyekbõl ki tudja, mi jut el a gyermeki agy tekervényeibe, és hol, mikor fog majd visszahullani ránk: "Szép állat a krokodil, minden este bekakil", és: "Anyától apáig egyetlen út vezet, / az, amelyiken a hatos autóbusz megy. / De ez a járat azóta nem közlekedik, / amióta apa feleségül vette anya / régi barátnõjét, a Cédát." A kicsiknek persze leginkább a bábok tetszenek, fõleg amikor odadörgölik az orrukat az otthonról hozott mackóéhoz, vagy labdát dobnak. Jó lett volna több ilyen fogódzó a gyerekeknek, hogy legalább itt és most ne érezzék magukat elveszettnek ebben a furcsa, érthetetlen világban. A felnõttekében.
Budapest Bábszínház, december 28.
*****
