Lemez

Balog József: The French Collection

  • - csk -
  • 2020. november 12.

Zene

A világ, ha lassan is, de megtanulta, hogy általánosítani butaság, és a kritikus maximálisan egyet is ért ezzel, de most bajban van. Ugyanis épp arról akar beszélni, milyen a francia zene. Persze ki lehet ezt ügyeskedni, mert azt azért elmondhatjuk, hogy nagyon sok német zene intellektuális, nagyon sok olasz mű áradóan érzelmes és nagyon sok francia muzsikában uralkodik elegancia, kifinomultság, távolságtartó humor és a hangok érzéki gyönyöre.

Korosztályának egyik kiválósága, Balog József (1979) most egy albumon játssza a 17–18. századi Rameau, a 19–20. századi Debussy és a 20–21. századi Boulez alkotásait. Megkapó, milyen jót diskurálnak a szerzők a nagy időbeli távolság ellenére is! Nem véletlenül: Debussy lelkesedett Rameau-ért, Boulez Debussyért. Szép ez így együtt. És a zongorázás? Az még szebb. Tiszta, plasztikus faktúra, karcsú hangok, hajlékony dallamok, színgazdagság, változatosan sorjázó karakterek, magától értődő virtuozitás.

Hedonizmus és okosság. Balog József Rameau-ja (Nouvelles suites de pièces de clavecin) játékos, Debussyje (Images I–II.) álmodó, Bouleze (Incises) felfedező szellemű. És valamennyi leütött hangból érezzük: mindhárman egyazon hatalmas fa finom erezetű levelei. A nagy repertoárral rendelkező, kiterjedt érdeklődésű, szuggesztív zongoraművész olyan lemezt adott a kezünkbe, amely gyönyörködtetve tanít, tanítva gyönyörködtet.

 

Hungaroton, 2020, 2699 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.