A Kozmosz a rendszerkritikus punkrock egyik fontos zenekara volt a 2010-es években, koncertjeikre tömegek jártak kiereszteni a gőzt, miközben a NER egyre inkább bebetonozta magát. Feloszlásuk után a tagok közül ketten (Pál Zsombor ének-gitár, Veres Attila dob) új zenekart alapítottak, hasonló szellemiséggel, de kicsit más hozzáállással. Saját bevallásuk szerint a korábbi „majd mi megmutatjuk” mentalitás helyett a Bajnoq dalai mögött a „meg kell írnom ezt a számot, különben elképzelhető, hogy meg fogok bolondulni” gondolat áll.
A csapat repertoárja lassan, de biztosan bővül, a 2018-as bemutatkozás után tavaly és az idén is egy-egy EP-vel jelentkeztek. Ezúttal négy új dalt kaptunk, amelyek minden eddiginél színesebb képet rajzolnak ki. A Vajon (hogyan alszanak ennyire jól?) tipikus punkrock darálás, alig másfél percben, de annál sűrűbb mondanivalóval szúr oda az „uralkodó osztálynak”. A másik három szám inkább közérzeti, mint közéleti ihletettségű. A Nem tud senki se semmit éles váltással a zenekar eddigi legvisszafogottabb szerzeménye, meglepő módon ez talán jobban is áll nekik, mint a fékevesztett ordibálás, és könnyebben is befogadható.
A Sose mondtam őszinte párkapcsolati dal, amelyben Skolák Péter szólógitáros is megmutatja magát énekesként (kicsit a Kozmoszt megidézve, mivel ott két frontember volt), a trombitaszólóval felturbózott Egy gyönyörű árok pedig generációs kihívásokat boncolgat. Mindegyikből ütős koncertsláger lesz, ha újra lehet majd ugrálós, tombolós bulikat tartani.
Szerzői kiadás, 2020
