Beatrix Potter-sorozat 1-3. "Annamááááária! Aaaannamária!" - nekem így kezdõdött az egész, erre nem lehetett nem figyelmesnek lenni. Amikor a decens házikabátot viselõ patkány szólítja a feleségét valamiféle szolgálattételre, mely tévedhetetlenül kapcsolódik a (helyes és bõséges) táplálkozáshoz, abból lesz a "macskatekercs". Persze Annamária is megéri a pénzét, jól adja ezt a háziszolgaszerepet, aminek végül mégis az a veleje, hogy "hova is lennél nélkülem?", tehát én vagyok a fõnök, én mondom meg, merre hány méter. Patkánynak (is alig) látszó középkorú házaspár, a maguk kis zsörtölõdéseivel. Aztán milyen könnyû volt rákapni, hisz legközelebb az imposztorok jöttek, a kék kabátos Nyúl Péter és a vele szövetséges Nyuszi Benjámin, és elsõ dolguk az volt, hogy dús káposztalevelek reményében felkeresték Gergelyfi bácsi kertjét... Röffencs viselt dolgai közé már a tánc, a szerelem is belopódzott.
Beatrix Potter (1866-1943) kalandos életérõl nemrégiben világforgalomra szánt nagyszabású, ám mérsékelten vérforraló film készült, nem is akárkivel, az Oscar-díjas Renée Zellwegerrel a fõszerepben. A manó tudja, hogy ahhoz, hogy a már a maga korában (a 20. század elején) is sikeres meseíró-illusztrátor életébõl film legyen, elég volt-e a máig tartó irodalmi népszerûség, vagy hozzátett valamit ez a 90-es évek elejérõl szalajtott angol-amerikai tévésorozat is, amirõl itt beszélünk? Mindenesetre az élõ szereplõs keretbe (B. Potter szerepében ezúttal Niamh Cusack) foglalt, a szerzõ eredeti rajzaitól ihletett rajzfilmek korhatár nélkül megtekinthetõk, noha nyilván a tíz alatti néposztályoknak szánták elkövetõi.
Forgalmazza a Mirax
*****
