Opera

Bernstein: A Quiet Place

Zene

Tennessee Williamstől a Született feleségek alkotóiig számosan vizsgálták már behatóan az amerikai álom meg a kertvárosi lét, a suburgatory természetrajzát, középpontba állítva a kellemesen berendezett családi poklot, ízléses puskaporos hordóval a nappali közepén. Leonard Bernstein utolsó operáját például teljes egészében ennek a témának szentelte. A pár hete a Müpában Philipp Györgyék előadásában megismert Trouble in Tahiti történetét folytató-újrarendező A Quiet Place mesteri tudással, fiatalos kísérletező kedvvel, sok szellemességgel meg némi eltagadhatatlan lilasággal dúsítva tárja a közönség elé részben pszichologizáló, részben társadalomkritikus mondanivalóját. A Neue Oper Wien és a Müpa közös előadása, Philipp M. Krenn rendezésében, most informatív első találkozást kínált e művel: a felszínes csacsogások pontos kidolgozásával, néhány határozottan egyértelműsítő színpadi megoldással, valamint a darabban eleve benne rejlő incesztuózus árnyalat fölerősítésével. Az elhunyt anya búcsúztatóján összegyülekező család önpusztító harcát, majd megbékélését élményszerű összjátékkal jelenítették meg a zömmel fiatal operaénekesek, köztük a tehetséges magyar bariton, Foki Dániel, aki imponáló természetességgel adta a família fekete bárányát, a súlyosan elcseszett pszichéjű Juniort. Walter Kobéra irányításával az UMZE Kamaraegyüttes, valamint a Wiener Kammerchor szólistái erős légkörű és személyes zenei univerzumot teremtettek, melyben a klasszikus zenei idézetek meg a korábbi önmagát ironikusan citáló Bernstein-grimaszok mind a helyükre kerültek. A színpadot olykor tartósan elárasztó szentimentalizmus hullámai közepette rendre életmentőnek bizonyultak ezek a zeneszerzői kikacsintások, amelyek néha még ott is fel-felbukkantak, ahol amúgy szemre maga Bernstein is halálosan komolyan látszott venni Ste­phen Wadsworth librettójának közhelyességét.

Fesztivál Színház, április 9.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.