Bés, nagyon bés - Bokor Attila: 56 csepp vér (film)

Zene

Tűnjék ez bármily kínosnak, elöljáróban szögezzünk le három szimpla, már-már alapigazság gyanánt fungáló tényt! A mégoly kikezdhetetlen jó szándék nem garanciája a művészi minőségnek, a kamerával rögzített történet korántsem okvetlenül film, s végezetül a gyász (akár a fél évszázada lezajlott nemzeti tragédia felett érzett, akár a nagyszerű Kaszás Attila halála által kiváltott) fájdalma nem feledtetheti el a mozilátogatókkal az olykor teljes negyedórákká összeálló zsenánt pillanatokat.

Tűnjék ez bármily kínosnak, elöljáróban szögezzünk le három szimpla, már-már alapigazság gyanánt fungáló tényt! A mégoly kikezdhetetlen jó szándék nem garanciája a művészi minőségnek, a kamerával rögzített történet korántsem okvetlenül film, s végezetül a gyász (akár a fél évszázada lezajlott nemzeti tragédia felett érzett, akár a nagyszerű Kaszás Attila halála által kiváltott) fájdalma nem feledtetheti el a mozilátogatókkal az olykor teljes negyedórákká összeálló zsenánt pillanatokat. Az alig fél évvel a sportarénabeli előadások után most mozifilmként előbukkanó musicalnek ugyanis nem tett jót az átalakulás: a mű apoteózisa helyett óvatlanul egy meglehetős esetlen mozgóképes adaptáció szemtanúivá váltunk.

Az 1956-os esztendő Magyarországára plántált Rómeó és Júlia-történet, amelynek erényeit és hibáit e lap hasábjain annak idején már megénekeltük (lásd: Rómeó Gyulaházán, Magyar Narancs, 2006. okt. 26.) sokat vesztett, s szinte semmit sem nyert az összességükben hatásos élő előadások filmmé konvertálása révén. Alighanem a zeneszerző, Mihály Tamás munkája szenvedte meg a legkevésbé e folyamatot: dalai változatlanul kismesteri jártasságról, szertelen dallaminvencióról, s tehetséges formakezelésről árulkodnak. Ám az eleve problematikus szüzsét már jócskán sújtotta a cserearányromlás. Horváth Péter librettója ugyan nem lett bornírtabbá, dalszövegei is csakolyan blődek maradtak, mint eredetileg, ellenben a cselekmény, s különösképp a történet főszálát kísérő egy-két epizód igencsak keszekuszává vált. Alkalmasint a kényszerűen lerövidített történet áttekintését kívánta megkönnyíteni a mű egyetlen valóban filmes jelenetsora, amelyben az 56-os eseményekre visszatekintő Lőrinc pap a lelkiismeretével társalogva idézné meg a cselekmény csomópontjait. Az alkotói előzékenység azonban félresiklott, miután Kaszás Attila (aki valóban teljes művészi és emberi hitelét mozgósította az 56 csepp vér sikeréért) minőségi forgatókönyv híján kénytelen volt lapos bölcsességeket csereberélni a lelkiismeret szerepében fehér zakós önmagát alakító, amúgy fájón modoros Alföldi Róberttel.

Az említett fehér és bézs alapszínű betétjelenetektől eltekintve Bokor Attila rendezése beérte a tavaly októberi előadások rögzítésével, s ez mindent összevéve elég kiábrándító hatást keltett. Ami akkor, a Sportarénában nagyszabásúnak tetszett, lángoszlopokkal és harci járművekkel, báli forgataggal és forradalmi tömegjelenetekkel, az a filmvásznon - mi tűrés-tagadás! - kevésnek, hatáskeltésre elégtelennek bizonyult. S a képi világ díszletszerűségét (templomhomlokzatostul és lángoló kaszkadőröstül) sajnos nem ellensúlyozta az élő produkció izgalma sem, aminek bizony szőrén-szálán nyoma veszett valahol az adaptáció folyamatában. Csak a számtalan túlontúl széles gesztus maradt meg, valamint az egykori megasztárosok mindent átható előadóművészi dilettantizmusa, amit csak rövid percekre feledtethetett egy-egy műgonddal formált színészi akció (Kaszás Attila mellett leginkább Seress Zoltán részéről), vagy éppenséggel Keresztes Ildikó égre kiáltó kabinetalakítása.

Az 56 csepp vér alkotói tavaly kimondva-kimondatlanul arra vállalkoztak, hogy produkciójukkal átpoetizálják az 1956-os forradalom emlékét, s habár nagyralátó törekvésük nem vált valóra, erőfeszítéseikből akkor egy kellemes, jóízű musical-előadás kerekedett. Az ambíció alighanem a filmváltozat elkészítésekor is a régi maradt. Nem úgy a végeredmény.

Forgalmazza a Hungarotop

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.