Nagyon jellemző, ahogyan Binder Károly aktuális etnodzsesszprodukciói, a szóló, a duó és a friss erőkkel nemrég újjáalakított kvartett konvergálnak. Nehezen is lehetne megállapítani, hogy most ezek közül melyik kerül leginkább előtérbe az új lemezen, ezért maradjunk annál: Binder új szerzői lemezét hallgatjuk, amelyen feltűnik Borbély Mihály, a hűséges duópartner, rajta kívül a kvartett fiatal dobosa és bőgőse, valamint új népdalénekesek és a régi társak. Az első Retropolis nagy szenzáció volt tizenhat évvel ezelőtt, folytatása valahogy első pillanattól a levegőben lógott. Viszont Binder, a zeneszerző úgy találja, már csak nagy formákban érdemes gondolkodni, ezért a Retropolis II. dalai egy világmítosz keretében jelennek meg. Binder, a zongorista lemezei is egyre többször utalnak egymásra, új kvartett CD-je is a Retropolis alcímét (Régi dalok, új álmok) variálja. A falu és város, Európa és Amerika, tradíció és újítás meg néhány további ellentétpár bartóki szintetizálása a kerettörténetben kerül helyére. Másrészt meg a blues körül illeszthető össze, amit Kalotaszegről hoztunk és amit New Orleanstól kaptunk.
Az első lemezzel szemben a népdalok csak akusztikusan szólnak, elektronikát alig hallunk, a tiszta forrás megnövekedett súlyát mutatja négy énekes (Guessous Majda Mária, Kiss Borbála, Reikort Ildikó és Zsikó Zoltán) szerepeltetése, és hogy a zenekar vagy a zongora többféle módon is kíséri őket, hol aláveti magát az éneknek, hol másik világot tart ellene. Bár itt is sokszor felszikrázik az ellentétek ütközőpontján a szaxofon, a zongora, de a „bánat-bánat” velünk marad azután is, hogy végigkövettük a hazataláló vándor útját. A kozmikus időt Szőke Szabolcs gadulkája és torokének-bejátszások illusztrálják, sikolt a tárogató, groove-ot indít a bőgő, de az óceántól csak vissza-visszatérünk az érhez. Retropolisban élünk.
Binder Music Manufactury, 2015
