Lemez

Binder Károly: Retropolis II.

Zene

Nagyon jellemző, ahogyan Binder Károly aktuális etnodzsesszprodukciói, a szóló, a duó és a friss erőkkel nemrég újjáalakított kvartett konvergálnak. Nehezen is lehetne megállapítani, hogy most ezek közül melyik kerül leginkább előtérbe az új lemezen, ezért maradjunk annál: Binder új szerzői lemezét hallgatjuk, amelyen feltűnik Borbély Mihály, a hűséges duópartner, rajta kívül a kvartett fiatal dobosa és bőgőse, valamint új népdalénekesek és a régi társak. Az első Retropolis nagy szenzáció volt tizenhat évvel ezelőtt, folytatása valahogy első pillanattól a levegőben lógott. Viszont Binder, a zeneszerző úgy találja, már csak nagy formákban érdemes gondolkodni, ezért a Retropolis II. dalai egy világmítosz keretében jelennek meg. Binder, a zongorista lemezei is egyre többször utalnak egymásra, új kvartett CD-je is a Retropolis alcímét (Régi dalok, új álmok) variálja. A falu és város, Európa és Amerika, tradíció és újítás meg néhány további ellentétpár bartóki szintetizálása a kerettörténetben kerül helyére. Másrészt meg a blues körül illeszthető össze, amit Kalotaszegről hoztunk és amit New Orleanstól kaptunk.

Az első lemezzel szemben a népdalok csak akusztikusan szólnak, elektronikát alig hallunk, a tiszta forrás megnövekedett súlyát mutatja négy énekes (Guessous Majda Mária, Kiss Borbála, Reikort Ildikó és Zsikó Zoltán) szerepeltetése, és hogy a zenekar vagy a zongora többféle módon is kíséri őket, hol aláveti magát az éneknek, hol másik világot tart ellene. Bár itt is sokszor felszikrázik az ellentétek ütközőpontján a szaxofon, a zongora, de a „bánat-bánat” velünk marad azután is, hogy végigkövettük a hazataláló vándor útját. A kozmikus időt Szőke Szabolcs gadulkája és torokének-bejátszások illusztrálják, sikolt a tárogató, groove-ot indít a bőgő, de az óceántól csak vissza-visszatérünk az érhez. Retropolisban élünk.

Binder Music Manufactury, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.