Lemez

Bobby Bare: Great American Saturday Night

  • Mészáros Márton
  • 2021. január 13.

Zene

„Ez a dal választ ad arra, hogy mi történik, ha egy átlagos, istenfélő, sörivó vidéki srác egy neurotikus, drogfüggő, hippiként szövegelő New York-i kurva férjeként találja meg a boldogságot”.

Ezzel az epés felvezetéssel kezdi Red-Neck Hippie Romance című számát a 85 éves Grammy-díjas amerikai countryénekes az „új” albumán. Bobby Bare-t a legtöbben Shel Silverstein (1930–1999) író, költő dalaival azonosítják, hiszen a legemlékezetesebb slágereit (The Winner, Marie Laveau, Tequila Sheila) valóban az éles nyelvű, humoros szövegeiről ismert szerzőnek köszönheti.

„Uncle Shelby” a hetvenes évek elején klasszul ráérzett Bare lakonikus énekstílusára és jellegzetes hangjára. Ennek lett az eredménye a New Orleans-i vudu királynő történetét is feldolgozó Bobby Bare Sings Lullabys, Legends and Lies (1973) és a Singin’ in the Kitchen (1974) című album – az első egy az egyben Silverstein szerzeményeit tartalmazta, a másiknak a háromnegyedét írta –, de a siker ellenére az újabb közös album megjelenésére egészen mostanáig kellett várni. Csakhogy ezek a felvételek is már több mint negyven éve készültek, ám az RCA lemezkiadó 1978-ban nem dobta piacra az albumot. Pedig van benne minden, amitől működne, csakhogy a kényes tartalom, és a ma már finomnak ható káromkodás akkoriban nem tűnt akceptálhatónak. De ami késik, nem múlik. Habár a fülbemászó, jópofa és dobszólóval is megtámogatott címadó dalban Bare édes bort és lágy zenét ígér, valójában nagyszerű előadásban és remek humorral mutatja meg, hogy mit ért outlaw country alatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."