Lemez

Bobby Bare: Great American Saturday Night

  • Mészáros Márton
  • 2021. január 13.

Zene

„Ez a dal választ ad arra, hogy mi történik, ha egy átlagos, istenfélő, sörivó vidéki srác egy neurotikus, drogfüggő, hippiként szövegelő New York-i kurva férjeként találja meg a boldogságot”.

Ezzel az epés felvezetéssel kezdi Red-Neck Hippie Romance című számát a 85 éves Grammy-díjas amerikai countryénekes az „új” albumán. Bobby Bare-t a legtöbben Shel Silverstein (1930–1999) író, költő dalaival azonosítják, hiszen a legemlékezetesebb slágereit (The Winner, Marie Laveau, Tequila Sheila) valóban az éles nyelvű, humoros szövegeiről ismert szerzőnek köszönheti.

„Uncle Shelby” a hetvenes évek elején klasszul ráérzett Bare lakonikus énekstílusára és jellegzetes hangjára. Ennek lett az eredménye a New Orleans-i vudu királynő történetét is feldolgozó Bobby Bare Sings Lullabys, Legends and Lies (1973) és a Singin’ in the Kitchen (1974) című album – az első egy az egyben Silverstein szerzeményeit tartalmazta, a másiknak a háromnegyedét írta –, de a siker ellenére az újabb közös album megjelenésére egészen mostanáig kellett várni. Csakhogy ezek a felvételek is már több mint negyven éve készültek, ám az RCA lemezkiadó 1978-ban nem dobta piacra az albumot. Pedig van benne minden, amitől működne, csakhogy a kényes tartalom, és a ma már finomnak ható káromkodás akkoriban nem tűnt akceptálhatónak. De ami késik, nem múlik. Habár a fülbemászó, jópofa és dobszólóval is megtámogatott címadó dalban Bare édes bort és lágy zenét ígér, valójában nagyszerű előadásban és remek humorral mutatja meg, hogy mit ért outlaw country alatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.