Lemez

Bobby Bare: Great American Saturday Night

  • Mészáros Márton
  • 2021. január 13.

Zene

„Ez a dal választ ad arra, hogy mi történik, ha egy átlagos, istenfélő, sörivó vidéki srác egy neurotikus, drogfüggő, hippiként szövegelő New York-i kurva férjeként találja meg a boldogságot”.

Ezzel az epés felvezetéssel kezdi Red-Neck Hippie Romance című számát a 85 éves Grammy-díjas amerikai countryénekes az „új” albumán. Bobby Bare-t a legtöbben Shel Silverstein (1930–1999) író, költő dalaival azonosítják, hiszen a legemlékezetesebb slágereit (The Winner, Marie Laveau, Tequila Sheila) valóban az éles nyelvű, humoros szövegeiről ismert szerzőnek köszönheti.

„Uncle Shelby” a hetvenes évek elején klasszul ráérzett Bare lakonikus énekstílusára és jellegzetes hangjára. Ennek lett az eredménye a New Orleans-i vudu királynő történetét is feldolgozó Bobby Bare Sings Lullabys, Legends and Lies (1973) és a Singin’ in the Kitchen (1974) című album – az első egy az egyben Silverstein szerzeményeit tartalmazta, a másiknak a háromnegyedét írta –, de a siker ellenére az újabb közös album megjelenésére egészen mostanáig kellett várni. Csakhogy ezek a felvételek is már több mint negyven éve készültek, ám az RCA lemezkiadó 1978-ban nem dobta piacra az albumot. Pedig van benne minden, amitől működne, csakhogy a kényes tartalom, és a ma már finomnak ható káromkodás akkoriban nem tűnt akceptálhatónak. De ami késik, nem múlik. Habár a fülbemászó, jópofa és dobszólóval is megtámogatott címadó dalban Bare édes bort és lágy zenét ígér, valójában nagyszerű előadásban és remek humorral mutatja meg, hogy mit ért outlaw country alatt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.