mi a kotta?

Very scanty

  • mi a kotta
  • 2021. január 13.

Zene

„Tudománnyal foglalkozni annyit tesz, mint túlhaladottá válni”

„Tudománnyal foglalkozni annyit tesz, mint túlhaladottá válni” – idézte e sorok írójának a német mondást a nagy ókortörténész, Szilágyi János György, akivel vagy másfél évtizede közölhettünk interjút lapunk hasábjain.

S jóllehet, a két munkaterület között sokkal több közös érintkezési pont nem­igen lelhető, azért ez a mondás a heti zenei ajánlók összehordásának mérsékelten fáradságos tevékenységét végző sajtómunkásra is okvetlenül ráillene. Különösen mostanában, midőn egyik-másik koncert néha már akkorra eltűnik a programból, amikor a nyomda még éppen csak végzett a soros lapszám kinyomtatásával. Ez történt legutóbb a Concerto Budapest angol tematikájú koncertpótlásával is, amelyen a kiváló Matan Porat Britten Zongoraversenyét játszotta volna. Ám mivel az ilyen koncert néha mégsem vész el mindenestől, csupán átalakul, így ezúttal is megkapjuk azt, amit az élet amúgy sajnálatosan ritkán kínál fel számunkra: a második esélyt. A múlt héten emlegetett dátumhoz képest ugyanis, két nappal arrébb, vagyis péntekre – és immár Bach-évnyitó gyanánt ismét meghirdethetjük Keller Andrásék online és díjmentesen megtekinthető vállalkozását. Méghozzá kétszeresen, hiszen előbb Matan Porat szólójával mindjárt három billentyűs Bach-versenymű is felhangzik majd 18 órától, hogy 20 órai kezdettel azután két szvit és egy 21. századi Bach-átirat szólaljon meg a fuvolás Kaczander Orsolya közreműködésével (Zeneakadémia, január 15.).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.