mi a kotta?

Bosszú dominóban

  • mi a kotta
  • 2013. január 6.

Zene

"A következő módosításokat javasolták (úgynevezett barátságból): 1. A főszereplőt nemesemberre cserélni, teljesen eltávolítani még a gondolatát is egy uralkodónak. 2. Feleséget nővérre változtatni. 3. Boszorkányos jelenetet megváltoztatni, visszahelyezni egy olyan korba, amikor még hittek ilyesmiben. 4. Semmi bál. 5. A gyilkosság színen kívül legyen. Stb. stb."

1858-as levelében Giuseppe Verdi számlálta elő ily indignálódott modorban a nápolyi cenzúra hosszan sorjázó kifogásait az ekkor még nagyban formálódó Álarcosbállal kapcsolatban. Az eredetileg III. Gusztáv svéd király 1792-es meggyilkoltatását számottevő költői szabadsággal elrajzoló történet Svédországból előbb a XII. századi Pomeránia, majd a XIII. századi Firenze, végezetül az angol gyarmatként viruló Boston felé emigrált, s munkacímét is többször megváltoztatta, hogy az operát - sok hűhó után - végül aztán ne is Nápolyban, hanem Rómában mutassák be. Most szombaton az eredeti svéd formájában, ám azért váltig Amerika keleti partjáról látjuk majd Az álarcosbált, hiszen a Metropolitan Opera új produkciója vár reánk a vetítővásznon: a hírek szerint izgalmasan megosztó rendezésben, valamint az okkal elvárt operaénekes világsztárokkal, azaz Marcelo Álvarezzel, Sondra Radvanovskyval és Dmitrij Hvorosztovszkijjal (Fesztivál Színház, december 8., hét óra, ill. Uránia Nemzeti Filmszínház, december 9., hét óra).

Persze korántsem az e heti illusztrációnkon szenátorként és komponistaként egyszerre megrajzolt Verdi volt az egyetlen zeneszerző, akinek meggyűlt a baja a cenzúrával és a politika nagyokosaival. A hétforduló hangversenytermi főeseménye, a Budapesti Fesztiválzenekar Bartók-koncertjeinek hármas sorozata például A csodálatos mandarin ősbemutatójának esetét kínálja elénk, hiszen 1926-ban Köln városában maga az erkölcsökre óvóan tekintő főpolgármester, bizonyos Konrad Adenauer tiltotta be a premier nyomába szánt előadásokat. A Mandarin, amelynek előadás-története sajnálatos módon Magyarországon sem nélkülözte a hasonló mozzanatokat, ezúttal Bartók Béla színpadi életművének másik harmadával, azaz A kékszakállú herceg várával együtt vonul majd a koncertdobogóra, méghozzá Fischer Iván vezényletével (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, december 9-10-11., háromnegyed nyolc).

S akkor innentől távirati stílusban, mondanánk, ha ma még ugyan küldene bárki is bárkinek táviratot. Szombaton a kiváló Várjon Dénes zongoraestje követel tőlünk említést a Festetics-palotában (december 8., hét óra), kedden pedig a Concerto Budapest Felix Mendelssohnnal megbarátkoztató sorozatának második alkalma vár majd reánk (Fesztivál Színház, december 11., hét óra). S ha már értelemszerűen szó esett a Budapesti Fesztiválzenekarról, hát zárjuk az ajánlót az együttes érdemes tubaművészével, Bazsinka Józseffel, aki ötvenedik születésnapját a Magyar Rádió Márványtermében megrendezendő kamarakoncerttel fogja ünneppé tenni önmaga és persze tisztelői számára egyaránt (december 13., hat óra).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.