mi a kotta?

Bosszú dominóban

  • mi a kotta
  • 2013. január 6.

Zene

"A következő módosításokat javasolták (úgynevezett barátságból): 1. A főszereplőt nemesemberre cserélni, teljesen eltávolítani még a gondolatát is egy uralkodónak. 2. Feleséget nővérre változtatni. 3. Boszorkányos jelenetet megváltoztatni, visszahelyezni egy olyan korba, amikor még hittek ilyesmiben. 4. Semmi bál. 5. A gyilkosság színen kívül legyen. Stb. stb."

1858-as levelében Giuseppe Verdi számlálta elő ily indignálódott modorban a nápolyi cenzúra hosszan sorjázó kifogásait az ekkor még nagyban formálódó Álarcosbállal kapcsolatban. Az eredetileg III. Gusztáv svéd király 1792-es meggyilkoltatását számottevő költői szabadsággal elrajzoló történet Svédországból előbb a XII. századi Pomeránia, majd a XIII. századi Firenze, végezetül az angol gyarmatként viruló Boston felé emigrált, s munkacímét is többször megváltoztatta, hogy az operát - sok hűhó után - végül aztán ne is Nápolyban, hanem Rómában mutassák be. Most szombaton az eredeti svéd formájában, ám azért váltig Amerika keleti partjáról látjuk majd Az álarcosbált, hiszen a Metropolitan Opera új produkciója vár reánk a vetítővásznon: a hírek szerint izgalmasan megosztó rendezésben, valamint az okkal elvárt operaénekes világsztárokkal, azaz Marcelo Álvarezzel, Sondra Radvanovskyval és Dmitrij Hvorosztovszkijjal (Fesztivál Színház, december 8., hét óra, ill. Uránia Nemzeti Filmszínház, december 9., hét óra).

Persze korántsem az e heti illusztrációnkon szenátorként és komponistaként egyszerre megrajzolt Verdi volt az egyetlen zeneszerző, akinek meggyűlt a baja a cenzúrával és a politika nagyokosaival. A hétforduló hangversenytermi főeseménye, a Budapesti Fesztiválzenekar Bartók-koncertjeinek hármas sorozata például A csodálatos mandarin ősbemutatójának esetét kínálja elénk, hiszen 1926-ban Köln városában maga az erkölcsökre óvóan tekintő főpolgármester, bizonyos Konrad Adenauer tiltotta be a premier nyomába szánt előadásokat. A Mandarin, amelynek előadás-története sajnálatos módon Magyarországon sem nélkülözte a hasonló mozzanatokat, ezúttal Bartók Béla színpadi életművének másik harmadával, azaz A kékszakállú herceg várával együtt vonul majd a koncertdobogóra, méghozzá Fischer Iván vezényletével (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, december 9-10-11., háromnegyed nyolc).

S akkor innentől távirati stílusban, mondanánk, ha ma még ugyan küldene bárki is bárkinek táviratot. Szombaton a kiváló Várjon Dénes zongoraestje követel tőlünk említést a Festetics-palotában (december 8., hét óra), kedden pedig a Concerto Budapest Felix Mendelssohnnal megbarátkoztató sorozatának második alkalma vár majd reánk (Fesztivál Színház, december 11., hét óra). S ha már értelemszerűen szó esett a Budapesti Fesztiválzenekarról, hát zárjuk az ajánlót az együttes érdemes tubaművészével, Bazsinka Józseffel, aki ötvenedik születésnapját a Magyar Rádió Márványtermében megrendezendő kamarakoncerttel fogja ünneppé tenni önmaga és persze tisztelői számára egyaránt (december 13., hat óra).

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.