Aki hallott már a Gulagról, tudja, hogy a sztálini Szovjetunióban nagyon kevés kellett, hogy valaki évtizedekre kényszermunkatáborba kerüljön: elég volt egy óvatlan szó, s az áldozatot elnyelték a földi pokol bugyrai. Csodával határos, hogy a kor egyik legnagyobb zeneszerzőjét, Dmitrij Sosztakovicsot megkímélte ettől a sors. Pedig a zsdanovi szellemben működő zenekritika többször kiáltotta ki közellenségnek, amit a „formalizmus” kifejezés sűrített magába.
A Bostoni Szimfonikusok és vezetőjük, a lett Andris Nelsons Shostakovich – Under Stalin’s Shadow című sorozatának e dupla CD-je csupa koncertfelvételt kínál: ismert darabokat és ritkaságokat. Az előbbi kategóriába tartozik két szimfónia. A Hatodikat eredeti nyilatkozata szerint Lenin alakjának tervezte szentelni Sosztakovics – ettől a szándékától azonban később elállt, sőt burleszkfinálét illesztett a mű végére (ez önmagában „beutaló” lehetett volna bármely kényszermunkatáborba). A nagyszabású, tragikus Hetedik, a Leningrádi Szimfónia pedig az egyik leghíresebb műve, amelyben a II. világháborúban többéves ostromot elszenvedő városnak állít emléket. A két ritkaság a Lear király-kísérőzene és az Ünnepi nyitány.
A felvételek méltó szószólói Sosztakovics zsenialitásának. Páratlan szuggesztivitás, hatalmas erő, különlegesen intenzív kontrasztok, szikrázó virtuozitás, fényűző technikai kidolgozás, dús zamatú hangzás – és a Nagy Zene drámaiságának, súlyának, tragikumának (máskor humorának) hiteles megjelenítése. Nem „előadásokat” hallunk, hanem magukat a műveket.
Deutsche Grammophon, 2019
