Lemez

Bostoni Szimfonikusok: Sosztakovics

  • - csk -
  • 2019. augusztus 4.

Zene

Aki hallott már a Gulagról, tudja, hogy a sztálini Szovjetunióban nagyon kevés kellett, hogy valaki évtizedekre kényszermunkatáborba kerüljön: elég volt egy óvatlan szó, s az áldozatot elnyelték a földi pokol bugyrai. Csodával határos, hogy a kor egyik legnagyobb zeneszerzőjét, Dmitrij Sosztakovicsot megkímélte ettől a sors. Pedig a zsdanovi szellemben működő zenekritika többször kiáltotta ki közellenségnek, amit a „formalizmus” kifejezés sűrített magába.

A Bostoni Szimfonikusok és vezetőjük, a lett Andris Nelsons Shostakovich – Under Stalin’s Shadow című sorozatának e dupla CD-je csupa koncertfelvételt kínál: ismert darabokat és ritkaságokat. Az előbbi kategóriába tartozik két szimfónia. A Hatodikat eredeti nyilatkozata szerint Lenin alakjának tervezte szentelni Sosztakovics – ettől a szándékától azonban később elállt, sőt burleszkfinálét illesztett a mű végére (ez önmagában „beutaló” lehetett volna bármely kényszermunkatáborba). A nagyszabású, tragikus Hetedik, a Leningrádi Szimfónia pedig az egyik leghíresebb műve, amelyben a II. világháborúban többéves ostromot elszenvedő városnak állít emléket. A két ritkaság a Lear király-kísérőzene és az Ünnepi nyitány.

A felvételek méltó szószólói Sosztakovics zsenialitásának. Páratlan szuggesztivitás, hatalmas erő, különlegesen intenzív kontrasztok, szikrázó virtuozitás, fény­űző technikai kidolgozás, dús zamatú hangzás – és a Nagy Zene drámaiságának, súlyának, tragikumának (máskor humorának) hiteles megjelenítése. Nem „előadásokat” hallunk, hanem magukat a műveket.

Deutsche Grammophon, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.