Lemez

Bostoni Szimfonikusok: Sosztakovics

  • - csk -
  • 2019. augusztus 4.

Zene

Aki hallott már a Gulagról, tudja, hogy a sztálini Szovjetunióban nagyon kevés kellett, hogy valaki évtizedekre kényszermunkatáborba kerüljön: elég volt egy óvatlan szó, s az áldozatot elnyelték a földi pokol bugyrai. Csodával határos, hogy a kor egyik legnagyobb zeneszerzőjét, Dmitrij Sosztakovicsot megkímélte ettől a sors. Pedig a zsdanovi szellemben működő zenekritika többször kiáltotta ki közellenségnek, amit a „formalizmus” kifejezés sűrített magába.

A Bostoni Szimfonikusok és vezetőjük, a lett Andris Nelsons Shostakovich – Under Stalin’s Shadow című sorozatának e dupla CD-je csupa koncertfelvételt kínál: ismert darabokat és ritkaságokat. Az előbbi kategóriába tartozik két szimfónia. A Hatodikat eredeti nyilatkozata szerint Lenin alakjának tervezte szentelni Sosztakovics – ettől a szándékától azonban később elállt, sőt burleszkfinálét illesztett a mű végére (ez önmagában „beutaló” lehetett volna bármely kényszermunkatáborba). A nagyszabású, tragikus Hetedik, a Leningrádi Szimfónia pedig az egyik leghíresebb műve, amelyben a II. világháborúban többéves ostromot elszenvedő városnak állít emléket. A két ritkaság a Lear király-kísérőzene és az Ünnepi nyitány.

A felvételek méltó szószólói Sosztakovics zsenialitásának. Páratlan szuggesztivitás, hatalmas erő, különlegesen intenzív kontrasztok, szikrázó virtuozitás, fény­űző technikai kidolgozás, dús zamatú hangzás – és a Nagy Zene drámaiságának, súlyának, tragikumának (máskor humorának) hiteles megjelenítése. Nem „előadásokat” hallunk, hanem magukat a műveket.

Deutsche Grammophon, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.