Van, aki tátott szájjal bámulja őket, de van olyan is, aki picire összehúzza magát, és úgy próbál az aluljáró falához lapulva eliszkolni mellettük. A Jászai Mari téri lépcsők közt magnóról szól a zene, körülbelül tíz fiú és egy lány küldi a körben. Mint mindennap öttől nyolcig, most is gyakorolnak. Egyikük fejen áll, és a körötte egyre sűrűsödő lábak mögött egy távoli pontra koncentrál, fejpörgéshez készül. De a nézőközönség talán leglelkesebb tagja, egy apró kétéves annyira közel merészkedik hozzá, hogy biztos lenne az ütközés, ezért visszaereszkedik alapállapotba.
A breakesek, más néven b-boyok szerint Magyarországon még mindig nem igazán tudják, hogy mi is ez az egész. Az átlag néző nem a heti öt-hatszori edzést és a befektetett munkát látja, hanem csak egy "könnyű" fej- vagy hátpörgést. Az átlagnak ez egyenlő a bő gatya, baseballsapka szereléssel, és van olyan, hogy beszólnak: "rappelj nekünk egyet a fejeden" - kevesen tudják, hogy a hiphop négy eleme az MC-zés (rap), a b-boy, azaz breaktánc, a graffiti és a DJ-zés, amihez ötödikként a beatboxot, azaz a szájzenélést szokták sorolni.
A baj sokak szerint az, hogy Magyarországon ignorálják a breaket mint sportot. Polgárfi Mihály,
a Deathless Warriors
tagja szerint "a focit például ezerrel támogatják, pedig sehol nincs, a breakben viszont nemzetközi eredményeket tudunk felmutatni. Mi Tatabányán aluljáróban edzünk, és épp hogy le nem köpnek. Azt hiszik, csak a porban fetrengünk." Például a hát- vagy vállpörgés, vagy az olló könnyűnek tűnhet, de több évbe telik megtanulni.
A mostani generációnak azért sincs könnyű dolga, mert az öregek, az oldschool breakesek magasra tették a mércét: van közöttük olyan, például Kótai Ákos, akire sokéves kinntartózkodása után a bronxi originál b-boyok is felnéznek. A szervezésében alakult csapat - crew -, az Enemy Squados Thunder 1991 és 1996 között minden évben második, harmadik helyezést ért el a breaktánc-világbajnokságon, a Battle of the Yearen (BOTY) Németországban. A következő fénykor 1999-ben köszöntött be, amikor a Suicidal Lifestyle-Elementary Force megnyerte a világbajnokságot. 2001 óta először az idén jutott be a csapat az őszi BOTY-ra a válogatóból július elején.
A hazai válogató a keszthelyi B-boy Camp volt, amit Sagi, az Airflyers nevű crew tagja szervezett. Ő az, aki általában a (sokszor fél- vagy még annyira sem hivatalos) magyarországi megmozdulásokat összehozza, ezért kis zökkenő után a Millenárisban rendezett street art fesztivál breakversenyének a szervezését is a kezébe vette. Az egyik győztes crew, a győri Crazy Force tagjai elmondták, hogy ők is videokazettákról kezdtek el megtanulni breakelni, és például az olló meg a "golyópöri" a kedvencük: az utóbbinál golyó formájúra összehúzódva pörög és pattog a hátán a breakes. A brazil eredetű capoeirához, a kung-fuhoz, a swinghez és az afrikai törzsi táncokhoz is visszanyúló break akkor szép, ha kerek: tehát van bemelegítő, uprock (vagy toprock) része, amit kiegyenesedve táncol az ember, ezzel táncol be a körbe. Aztán persze vannak a power move-ok, amelyek akkor igazán jók, ha átkötésekkel teszik folyamatossá. Az igazán szexi dolog a poppin' és lockin', az amerikai nyugati part találmánya, amely robotszerű mozgásokra emlékeztet, és van az electric boogaloo, ami egy külön szólóműfaj. Minden valódi b-boynak van saját freeze-e, ami olyan, mint a graffitiben a tag. Egy pörgést freeze-zel befagyasztani, például bal könyökön megpihenve jobb lábat a nyakba tenni olyan, mint egy szignó: übereld ezt! Persze eredeti freeze-t ma már nehéz produkálni, mert "amint megcsinálod, jobbra nézel, és látod, hogy valaki már megcsinálta előtted" - mondja Dóri. A hazai new school közegekben egyébként a táncos rész kicsit kevésbé népszerű, talán azért, mert meg kell tanulni, és ez másolásnak tűnhet. "Nálunk inkább csak bemennek és pirítanak egyet a földön, az uprock nem annyira menő." Pori szerint ez azért van, mert fönti táncolásnál igazán magát kell hogy adja a táncos. Ilyenkor a legfontosabb, hogy "legyen arc, vigyor", kommunikáció a közönséggel. És elérkeztünk a nívós tánc kérdéséhez. Igenis vannak
megélhetési b-boyok,
olyan magyar csapatok, akik breakeléssel keresik a kenyerüket - csak nem Magyarországon. Sok oldschoolos csapat, elsősorban Szombathelyről és Sopronból, például Bécsbe jár utcatáncolni. Emellett pedig cirkuszokkal van szerződésük, vidámparkban, sportbemutatókon és gálákon lépnek fel. De Sagi szerint itthon még "nyomni kéne a real hiphop arcokat a tévében". A hiphopról mindenkinek Dopeman vagy a külföldiek közül "a 50 Cent, az ötkilós nyakláncot felvevő csávók" jutnak eszébe.
Sagi workshopokat szervez, és barátaival azon munkálkodik, hogy létrehozzák az első magyar breaktáncszövetséget, tíz egyesület tömörítésével. Amellett, hogy így állami támogatásokra pályázhatnak majd, Sagi úgy gondolja, hogy "talán könnyebb lesz szponzort és termet is találni. Van, ahol ez már megy, például Győrben, Szombathelyen vagy Budapesten, de vannak breakesek kisebb helyeken is, például Orosházán, Martfűn, Hatvanban és Egerben". A breakes közösség talán azért is gyarapszik, mert befogadó. Aki megkérdezi Poritól a Jászain, hogy hogyan edzhetne ő is itt, "annak azt mondom, hogy holnap hozzál melegítőt". Az új generáció részben ad az öregek tanácsára, és az oldschoolarcok is szívesen tanítják őket, de megvan egyfajta ellentét: Zoli szerint, aki tizenegy éve táncol, az idősebbek még mindig lealázzák a fiatalabbakat. Úgy látja, hogy van egymásra mutogatás és irigység, de Dóri azt mondja, hogy ez a spontán párbajokban merül ki: "Van egy egészséges szívatás. Szoktunk olyat csinálni, hogy valaki bemegy a körbe egy trükkel, és én is bejövök, és megcsinálom jobban."
Dórit az egyetlen mostani lánycsapat, a Catch mentoraként tiszteli. Szerintük azért van olyan kevés b-girl, mert a többség nem bírja a strapát. Patri azt mondja, a breakhez fanatizmus kell. Zoli szerint viszont azért kevés a női táncos, mert nem ismerik el, nem fogadják be őket a fiúk. A lányok előnye, hogy jobban elő tudják adni magukat, például zenére táncolással, amit nálunk nagyon kevés fiú művel.
A sérülésekről közömbösen beszélnek, noha vannak közöttük nagyon súlyosak. A leggyakoribbak a kar-, váll- és csuklóhúzódások és -törések, de nem ritka az izomszakadás sem, a legfájdalmasabb pedig az idegbecsípődés. Ennek ellenére mindannyian azt mondják, hogy addig csinálják, amíg lehet, tehát úgy hatvanéves korukig. "Komolyan - mondja Sagi -, akkor majd nem a gyors, dinamikus elemeket nyomjuk, hanem a toprockot meg a lassabb, freeze-es dolgokat." Dóri akár fél kézzel is ellenne, és ismer olyat, aki mankóval breakel. Sok breakes családja azt gondolta, hogy csak egy múló hóbortról van szó, mikor a kölyök elkezdett edzeni. Pedig ők tényleg b-boys for life.
| Vissza a gyökerekhez Az első breakesek New York legszegényebb negyedében, Bronxban jelentek meg a hiphop hajnalán, az 1970-es évek elején. A block partyk parkokban voltak, ahová az első dj-k (mint DJ Kool Herc, Grandmaster Flash és Afrika Bambaataa) levitték a lemezjátszójukat, és megjelentek az első crew-k. A hiphop kultúra kialakulásának azért is volt nagy jelentősége, mert sok helyen a crew-k felváltották a bűnbandákat, a gangeket (mint a Black Spades és a Savage Skulls), bár nem volt ritka, hogy a békés b-boy battle, azaz párbaj fegyveres összetűzéssé fajult. A b-boy elnevezés talán a beat (ütem) vagy a break (törés) szóból ered. A filmiparban a b-boyok a Flashdance-ben tűntek fel először: a Rock Steady Crew utcatánca hozta lázba az embereket. Nagy hatású film volt a Beat Street, a Breakin' I. és II. és persze az első hip-hop doku, a Wild Style. Hollywoodi változatok a nálunk is bemutatott A szívem érted rapes és a Honey, amely megjelenít ugyan egy-két figurát, de az igazi érzés nincsen benne. Ne higgyük, hogy a videokliptánc és a b-boying kezet ráz. Magyarországra az 1980-as években ért el a break, amikor a Ki mit tud?-on fellépett az USA Harlem Gang, bár nem ezen a néven: egyenszerkóban és graffitis háttérrel nyomták, a NYC-i épületek tetején pedig vörös csillag díszelgett. Aztán Fenyő Miki is lendített a dolgon 1984-ben a Lépjük a lépcsőt klippel. Sagi elmondta, hogy ők nyolcadikos korukban a diszkóban láttak pár embert, akik "tudtak egy malmot, egy körhelit meg egy derékcsavart. Ennek hatására úgy harmincan a XVII. kerületből elkezdtünk breakelni, egy év múlva heten maradtunk. Lementünk a parkba, jött a haver a kocsival, onnan szólt a zene." Aztán főként filmekre gyakoroltak, a Beat Street párbaját "rommá tekertük oda-vissza. De volt egy saját termünk is, mert nagyfaterék régi lakásában a szobát teljesen kiaprítottuk, egy darab bútor nem volt benne, csak a magnó, parketta, meg egy nagy fali kép. Mikor a fejkört tanultam, minimum ötven hajtást meg kellett csinálnom. Úgy számoltam, hogy néztem a képet." |
