Zene

Az interjú teljes terjedelmében csak a Narancs print verziójában olvasható! Keresse az újságárusoknál vagy a szerkesztőségben!

Nemzeti klasszikus – ez a jelzős szerkezet a magyar zenés színházi világban jószerint csupa problematikus, sérülékeny mű leírására szolgál.

Nagybeteg és nagyöreg bluesmanek boogie-ja, valamint a jövő zenéje régi klasszikusokba ágyazva.

David Portner az Animal Collective beltagja, mindenese, ezer hangszeren játszó zenésze és emblematikus (elsőre kétségtelenül kissé idegborzoló) énekhangja, akit csak Avey Tare néven ismer a világ.

A XXI. század egyik legjobb dalszerző-énekesnője, aki nem mellesleg virtuóz és innovatív gitáros is, október 18-án a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében az A38 hajón lép fel. Az oklahomai születésű lány a texasi Dallasban nőtt fel (ahol jól belenevelték a konzervatív sir és ma'am megszólítást - lásd az interjú végét!), és az elmúlt fél évtized alatt indie-üdvöskéből art rock istennővé lépett elő, miközben élvonalbeli zenészek sora versengett kegyeiért Becktől David Byrne-ig. A 31 éves művésznővel idei turnéjának amszterdami állomásán beszélgettünk, nem sokkal azelőtt, hogy a Nirvana tagjai felkérték, hogy a zenekar Rock And Roll Hall Of Fame-es beiktatásakor Kurt Cobain helyén gitározzon és énekeljen.

„Táncolni is láttam egyszer: egy augusztusi éjszakán, 1924-ben a salzburgi dómtéren rögtönzött, csodálatosan délceg verbunkost járt – mintha a Háry János egyik jelenetét rögtönözte volna. A tánc­hoz én dúdoltam hozzá a kísérőzenét, Boka híres Száz ember verbunkosát.” Szabolcsi Bence emlékezett vissza ezekkel a szavakkal az oly szigorú emlékű Kodály Zoltán hajdani utcai táncára, s ezen a hiteles beszámolón majdnem annyira meglepődhetünk, mintha arról olvasnánk, hogy Kodály a Broadwayn táncolt és énekelt.

Arról a Youssou N'Dourról, aki koncertezik és lemezeket készít, nem sokat hallottunk az utóbbi években. Igaz, 2010-ben piacra dobott egy korongot Dakar - Kingston címmel, de azon is főleg a régi számai átgyúrásával hajtott fejet Bob Marley előtt. És ezt szinte titokban, de legalábbis érdemi visszhang nélkül.