Lemez

Richard Strauss: Elektra

Zene

Idén januárban, a Berlini Filharmóniában rögzítették, ám az ősbemutató városából, Drezdából való az a nagyszerű Elektra-előadás, amellyel napjaink legjobb német operakarmestere, Christian Thielemann és a "máig első számú Strauss-zenekar", a Staatskapelle együttese új etalonfelvételt toldott hozzá a már eddig is imponáló Elektra-diszkográfiához. Thielemann nem félti a tragédia monumentalitását az érzékien plasztikus kidolgozástól, a darab fojtó légkörét váltig fenntartó-gazdagító lírai szakaszok kitelt szépségű megszólaltatásától. Egy ógörög bázisú pszichodráma, amely gyönyörködtet, és hibátlan sodrású lendületét csupán a lemezcsere technikai szünete képes néhány másodpercre megtörni. Az élő előadás szereplői között pár személyes ismerősünk mutatja fel legjobb formáját. A címszerepben a Wagner-napokon vendégelt Evelyn Herlitzius nemcsak állóképességéért és vokális alakításának intenzitásáért érdemel méltatást, de a szólamból kibontott árnyalatok gazdagságáért is, mely gazdagság bőven feledteti a hallgatóval, hogy az éneklés szenvedélye olykor elhomályosítja a pregnáns szövegmondást. Az emlékezetes pesti Elektra, Nadine Secunde itt a felügyelőnő kis szerepét teljesíti, a múlt évad operaházi Tannhäusere, Frank van Aken kellően hiszteroid Aigiszthosznak bizonyul, Klütaimnésztra megformálója pedig a most is ámulatba ejtő Waltraud Meier: figurateremtő tehetsége és kiismerhetetlen asszonyisága révén Elektra és Klütaimnésztra párjelenete az egymásnak feszülő érzések és indulatok meg az egymással rivalizáló életigazságok és -hazugságok kínos-lenyűgöző döntetlenjét mutatja. A másik csúcspont Elektra és Oresztész találkozása: az apjáért bosszút álló fiú szerepét (mely szerep az évtizedek során a baritonokról a basszbaritonokra, majd immár a basszusokra szállt) René Pape alakítja, némileg elnehezítve a szólamot, ám véres helytállásában és testvéri lírájában egyaránt meggyőzően.

DG, 2 CD, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.