Koncert

Church Of Misery

  • V. Á.
  • 2014. szeptember 1.

Zene

Úgy látszik, az emberek még most sem szokták meg, hogy a tetőteraszos koncertek kezdési időpontjai szó szerint kőbe vannak vésve. Az est vendégzenekara, a Haw pontban 20.00-kor kezdett - és csak a koncertjük második felére esett be a rosszul értesült többség. Pedig a Haw-t az élő teljesítménye is a legerősebb magyar zenekarok közé emeli: Makó Dávid, az időnként a bendzsóját is előkapó énekes lelőhetetlen dervisként pörög-forog a színpadon, a zenekar mögötte pedig masszív és marcona: vagyis pont olyan, amilyen a hazai stoner/doom/sludge-zenekarok kilencven százaléka soha az életben nem lesz.

A februári - a Monster Magnet előtt játszott - koncert után visszatérő japán Church Of Misery tagjait, főleg a gyerekarcú basszusgitárost, Tatsu Mikamit elnézve az ember nem is gondolná, hogy majd' húszéves zenekarról beszélünk. A japánok egyébként pont olyanok, mint a legtöbb hasonló stílusban mozgó csapat: a sötét, gonosz és csúf, erősen Black Sabbath-inspirálta zenéjükhöz lemezen hangulat kell, élőben viszont egyszerűen óriásiak. Mikami basszusgitártartása egészen elképesztő: a szó szerint a bokájáig lógatott hangszeren nagybőgősként, a nyakon játszik, Rickenbackerének szarván a festés pedig mindössze egy gyufásskatulyányi helyen van a fáig lekopva - ott, ahol játék közben az alkarja hozzáér. A zömmel sorozatgyilkosokról írt Church Of Misery-dalok - elhangzott többek közt az Ed Kemper-ihlette Killfornia, illetve az Adolfo Constanzóról szóló El Padrino is - igazi, rút doomriffekre és a cathedralos Lee Dorrianéra emlékeztető, kántálós énekre épülnek. Lazulásképp csak némi gitáreffektezős elszállást építenek be a döngölések közé, és mindezt természetesen úgy adják elő, hogy közben egy szót sem szólnak a közönséghez - de ez nem is hiányzik: a kifogástalan hangzással együtt ez volt a tökéletes klubkoncert iskolapéldája.

A38 hajó, július 23.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.