Koncert

Church Of Misery

  • V. Á.
  • 2014. szeptember 1.

Zene

Úgy látszik, az emberek még most sem szokták meg, hogy a tetőteraszos koncertek kezdési időpontjai szó szerint kőbe vannak vésve. Az est vendégzenekara, a Haw pontban 20.00-kor kezdett - és csak a koncertjük második felére esett be a rosszul értesült többség. Pedig a Haw-t az élő teljesítménye is a legerősebb magyar zenekarok közé emeli: Makó Dávid, az időnként a bendzsóját is előkapó énekes lelőhetetlen dervisként pörög-forog a színpadon, a zenekar mögötte pedig masszív és marcona: vagyis pont olyan, amilyen a hazai stoner/doom/sludge-zenekarok kilencven százaléka soha az életben nem lesz.

A februári - a Monster Magnet előtt játszott - koncert után visszatérő japán Church Of Misery tagjait, főleg a gyerekarcú basszusgitárost, Tatsu Mikamit elnézve az ember nem is gondolná, hogy majd' húszéves zenekarról beszélünk. A japánok egyébként pont olyanok, mint a legtöbb hasonló stílusban mozgó csapat: a sötét, gonosz és csúf, erősen Black Sabbath-inspirálta zenéjükhöz lemezen hangulat kell, élőben viszont egyszerűen óriásiak. Mikami basszusgitártartása egészen elképesztő: a szó szerint a bokájáig lógatott hangszeren nagybőgősként, a nyakon játszik, Rickenbackerének szarván a festés pedig mindössze egy gyufásskatulyányi helyen van a fáig lekopva - ott, ahol játék közben az alkarja hozzáér. A zömmel sorozatgyilkosokról írt Church Of Misery-dalok - elhangzott többek közt az Ed Kemper-ihlette Killfornia, illetve az Adolfo Constanzóról szóló El Padrino is - igazi, rút doomriffekre és a cathedralos Lee Dorrianéra emlékeztető, kántálós énekre épülnek. Lazulásképp csak némi gitáreffektezős elszállást építenek be a döngölések közé, és mindezt természetesen úgy adják elő, hogy közben egy szót sem szólnak a közönséghez - de ez nem is hiányzik: a kifogástalan hangzással együtt ez volt a tökéletes klubkoncert iskolapéldája.

A38 hajó, július 23.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."