Johann Sebastian Bach életművének egyik különösen élvezetes fejezete a kettős- és hármasversenyek műfajcsoportja. Olyan darabok ezek, amelyeknek a szokottnál is dúsabb, zamatosabb a hangzásuk, s a tételek ilyenformán valósággal árasztják magukból azt az elemi energiát, amely nem is annyira a zenei tartalommal, mint inkább az apparátus gazdagságával, telítettségével függ össze. És persze a kettős- és hármasversenyek esetében a többszereplős zenei történés mozgalmasságában is önfeledten lubickolhat a zenehallgató. Bach nagyon komoly szerző, még világi műveiből is olyan fenség, tisztaság, fegyelem és átszellemültség árad, mintha ezek is szakrális zenék volnának – itt, a többszólistás versenyművekben azonban a zenét szinte szétveti az életkedv, s ez jótékonyan profanizáló tényező.
A Capella Savaria most ezekből a csemegékből vett lemezre négyet. Hallunk háromhegedűs (D-dúr, BWV 1064R), kéthegedűs (d-moll, BWV 1043) versenyt, concertót hegedűre és oboára (d-moll, BWV 1060R) és fuvola-hegedű-csembaló-versenyt (a-moll, BWV 1044). A zenekar lelke és motorja, a nagyszerű Kalló Zsolt virtuóz, dinamikus és választékos hegedülése minden darabban meghatározó, mellette hegedűsként Paulik László és Papp Dániel, oboán Simon Bettina, fuvolán Bertalan Andrea, csembalón Papp Rita muzsikál. A közös zenélés kiegyenlített színvonalú, a hangszeres játék hangsúlyokban bővelkedő, ízes hangzású, feszes ritmusú, üde, energikus és karaktergazdag. Nem kétséges, hogy a muzsikusok élvezték a felvételt – a lemezhallgató is élvezni fogja.
Hungaroton, 2019
