Lemez

Charlie Watts Meets the Danish Radio Big Band

Zene

Az elképesztő fapofa dobos a Rolling Stonesból iskolásként 78-as Charlie Parker-lemezeket hallgatott, gyerekkori barátjával jammelgetett, csak később csatlakozott a rocktörténelem leghosszabban fennálló együtteséhez. Barátjából jazzbőgős lett. Watts 13 évesen választotta a dobot, miután hallotta dobolni Chico Hamiltont (aki Szabó Gábort is meghívta együttesébe). Első lépésként le is szerelte egy bendzsó húrjait. Miután grafikusként helyezkedett el, Dániában is dolgozott egy ideig, ahonnan ötvenöt éve egy jazzegyüttes hívására tért vissza Angliába. Watts jazzember is maradt, tucatnyi lemezt adott ki. A dán rádió vérprofi együttesével, a szintén brit Gerard Presencer trombitás zenei vezetésével 2010-ben dolgozták ki ezt a koncertet, amelynek felvételét most kiadták.

Az Elvin Suite nemcsak Elvin Jones, hanem más jazzdobos példaképek előtt is tiszteleg. Az elmaradhatatlan (Satis)Faction és a kevésbé sikerült You Can’t Always Get What You Want mellett a Paint It Black tudja legharmonikusabban transzponálni a rockot a jazzbe; talán mert gitár hozza a témát. A két jazz standard (I Should Care; Molasses) is erőteljes, nem véletlenül lett a lemez zárószáma az utóbbi. A jazz big bandet éppen a beat-, majd a rockegyüttesek megjelenése juttatta az idegösszeomlás szélére bő fél évszázada, és a zavar jelei nem múltak el teljesen; még nem mindegyikük találta meg a kortárs megszólalás módját. A DR Big Bandet zeneisége és nyitottsága, valamint projektekre koncentráló működése átsegíti ezen, és amikor egy Watts meg egy Presencer – minden szám hangszerelője – inspirálja őket, akkor pompásan játszanak, tuttikat és szólókat egy­aránt. A big band műfaj híveinek csemege, de abban nem vagyok biztos, hogy a fapofa a Stones-rajongókat át tudja ezzel csábítani a jazz vizeire. Persze lehet, hogy ez eszébe sem jutott.

Impulse!, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.