Lemez

Kirázva

Soulfly: Enslaved

  • Kovács Bálint
  • 2012. április 13.

Zene

Max Cavalerának, jó néhány egyszemélyes együttes frontemberéhez hasonlóan, megvan az a csúf szokása, hogy időről időre kirúgja vagy kiutálja maga mellől zenekarának nagyobbik részét - mentségére legyen mondva, hogy az újonnan érkező zenészek általában inspirációul szolgálnak számára a dalszerzéshez. Legutóbb például lőtt magának a vurstliban egy új dobost: a középső polcról David Kinkade-et, a death metalon edzett, fürge lábú legényt választotta. Erről pedig eszébe jutott, hogy milyen jó is lenne némi death-t keverni a tőle megszokott thrashbe - ami azért sokkal jobb ötlet, mint a legutolsó lemez alapgondolata volt ("készítsünk egy középszerben dagonyázó thrashlemezt!"), de azért Nobel-díjat még erre sem adnának.


Az intró utáni nyitószám, a World Scum pontosan be is mutatja, miről van szó: jól hallhatóan egy légkalapácsokkal zsonglőrködő, bekokainozott útbontó munkás szolgáltatja a ritmust egy igen lendületes - ráadásul a Cattle Decapitation nevű, rendkívül mord zenéjéről ismert zenekar énekesével megtámogatott - döngöléshez. Aztán a következő tétel, az Intervention alatt a nem az eredetisége, hanem elsöprő jellege és hangulata miatt élvezetes zene átvált közhelyes riffekbe, fantáziátlan dobtémákba és unalmas, középtempós belassulásokba. Mert úgy tűnik, Cavalera tényleg nem riad meg a szélsőségektől: a lemezen a szokottnál is brutálisabb hangzás mellett epikus, komolykodó himnuszokkal is kísérletezik, úgy kimérve az arányokat, hogy az egyiket mindig gyorsan agyonvágja a másik, még mielőtt különösebben bele lehetett volna merülni. A legjobb példa erre, hogy a keresetlenül karcos Plata O Plomo zúzását (Cavalera órákig gargarizált előtte jégkockákkal a hóban fekve, hogy meglegyen a kellő rekedtség) egy olyan számkezdet követi, mintha John Williams véletlenül elektromos gitárra és két lábdobra írta volna meg valamelyik filmzenéjét.

Meg aztán ott van az a szó, ami végig az ember fejében motoszkál az Enslavedet hallgatva: az utánérzés. Cavalera kiadott már hét lemezt a Soulflyjal, azelőtt hatot a Sepulturával, mostanra pedig kisujjból kirázza, amit tud: ismerős verzéket, egyforma kiállásokat, és mindig ugyanazt a dalszerkezetet nyújtja - ha egy véletlenszerűen kiválasztott gitáros egy hétig hallgatná a korábbi Soulfly-lemezeket, másnap reggel különösebb agyalás nélkül megírhatná az Enslavedet.

Roadrunner, 2012


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.