Koncert

Collegium Vocale Gent

  • Molnár Szabolcs
  • 2013. május 5.

Zene

Bach Máté-passiója szólt nagypénteken a Művészetek Palotájában. Az együttest régi barátunk, Philippe Herreweghe vezényelte. A zenészek tökéletes stílushűséggel játszottak, de magára a stílushűségre mint interpretációs mozzanatra egyetlen gesztust sem fecséreltek. Előadásuk maradéktalanul közvetítette Bach teológiai és etikai elgondolását a halálról mint a feltámadás előfeltételéről. Jézus halála pedig egyetemes halál és újjászületés, s így mindjárt érthető lett, hogy Herreweghe miért szólaltatja meg oly természetességgel a passiózene itt-ott felbukkanó pasztorális hangját. S ekként azonnal (teológiai) értelmet is nyert a monumentális mű minden szegletét átszellemítő szimmetria, amit Herreweghe nem valamiféle öncélú zeneszerzői truvájnak, hanem a mű lényegi tartalmát közvetítő formai elemnek láttatott. S mint a régi barátok társaságában szokás, mindezt a maga csendes módján hozta a muzsikusok és a közönség tudomására. Eszményi hangú kórusában zömmel férfiak énekeltek, a hat alténekes között egyetlen hölgy volt. A koráldallamokat éneklő szopránok hangját viszont további nyolc énekesnő erősítette. Az áriákat egy-egy kórustag dalolta el, és a két "főszereplő" (az Evangélista és Jézus) is megőrizte civilségét. Lehetne ínyenckedni a hangszeres szólóteljesítmények felett - micsoda oboa-, oboa da caccia- és gambajátékot hallottunk! -, csak hát ezzel is a lényegről terelnénk el figyelmünket: az egész előadás lelkületéről, a muzsikálás tisztaságáról, arról az önmagába feledkezett, őszinte és legkevésbé sem dagályos áhítatról, melyet még a legnagyobb zenészek is oly hosszadalmas kerülő utakon érnek csak el. A passió zárókórusa után az egyetlen adekvát reakció a kirobbanó, ujjongó öröm volt a közönség, akarom mondani: a közösség részéről.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, március 29.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.