Operett

Tillárom, haj

Tamási Áron-Tolcsvay László: Ördögölő Józsiás

Zene

"Mentsd meg az operettszínházat!" - egy friss Tolcsvay-interjú tanúsága szerint Kerényi Miklós Gábor e lélekre ható felszólítás kíséretében rendelt rockoperettet az érdemes zeneszerzőtől, s habár a Nagymező utcai zenés színház szemre váltig nem tűnik mentésre szoruló intézménynek, azért Tolcsvay László derekasan kitett magáért.

Tekintélyes mennyiségű és egyszersmind könnyen hallgatható muzsikával töltötte fel ugyanis Tamási Áron 1952-es népi játékát/mesejátékát a Tündérországban a trónt (meg a királylány kezét) elnyerő legényről, aki utóbb a tündérek felett hatalomra törő ördögöket is legyőzi. Zenével - kinek, mi jár: a címszereplőnek széki legényes, míg a gonoszoknak mindenféle külhoni meg modern dallam és ritmusképlet, tagadhatatlanul némiképp kiismerhető modorban. (Megjegyzendő: ha igaz, Tamási eredetileg Ördögölő Magyari címen tervezte el e művét.) Persze egy mesejátékban mindez gond nélkül elcsúszik, s nem is csupán azért, mert - az álságos színházi közhellyel ellentétben - korántsem a gyermek a legnehezebb (a legigényesebb, a hamisságot rögtön megérző stb.) közönség. Hanem mert ebben a műfajban a könnyű felismerhetőség, az egyértelmű szétválasztás, sőt a leegyszerűsítés már-már alapvető követelménynek látszik, s így e szempontok érvényesítését nemigen lehet bűn gyanánt felróni. Ebben a műfajban mozogva éppenséggel inkább a zeneszerzői ambíció bizonyulhat problematikusnak. S a feltételes mód akár el is hagyható, hiszen a "túlzenélés", a szorgalmazott, ám olykor üresben forgó lirizálás meg a sokfelé és sokfelől kapkodó, mégis reflektálatlannak ható stílusimitátori ténykedés ezúttal valóban túlzónak tetszik, legalábbis a felnőtt néző számára. Az ördög rockja és a népzenei idézetek között ilyesformán zavart kelt például az a kettős, amely a flaszteroperettek felől közelít a népies hangzás felé, s amelyben a "tillárom, haj" ismételgetése hivatott a kívánatos hangulatot megteremteni

Az innen-onnanista megoldások még inkább feltűnővé válnak Bori Tamás dalszövegeire figyelvén, ahol is a nyílt emblematikus idézetek ("s a sírt, hol nemzet sűlyed el") olykor a kínosságig suta rímekkel elegyednek. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a Tamási-szöveget a legtöbb ponton erősen átfogalmazó produkcióban (zenés színpadra alkalmazó: Somogyi Szilárd, dramaturg: Kerényi Miklós Gábor) nem csupán benne hagyták, de gyakoribbá is tették az ördögök eme nehézkes és a gyermekközönség számára jószerint érthetetlen kórusfordulatát: "Mamuk az urunk! / Ámen, ha szúrunk."

Mindezzel együtt Somogyi Szilárd rendezése életképes mesejátékot mutat, s ha a festett háttér (díszlet: Bátonyi György) nyílt romantikája el is üt a forgószínpad szokott elemeinek világától meg Túri Erzsébet székely Turandotot és mai viseletet elegyítő jelmezeitől, azért még a gyermektelen fölnőttnek sem kellemetlen a kétrészes játékra tekintenie. Például az erőteljes vokális alakításokra figyelvén, kiváltképp Nádasi Veronika légkört teremtő énekszavára, akiért határozottan megérte a tündérhoni vén, Matuzsa szerepét nőre-nővé átírni. Ugyancsak erős, bár elsősorban színpadi jelenlétével kiváló az ördögök hercegét, Bakszént alakító Mészáros Árpád Zsolt, aki már tavaly, a Veled, Uram! bemutatóján bizonyította, hogy alkalomadtán helyénvaló mesejáték-intrikus és főgonosz válhatna belőle. Mesejátékban a jókat eljátszani rendszerint jóval kevésbé hálás színészi feladat, erről ezúttal a címszerepet adó, ám a legtöbbre a lendületes koreográfia (koreográfus: Vári Bertalan) teljesítése terén jutó Kerényi Miklós Máté, valamint a királylány szerepében meglepő módon majd' mindvégig észrevehetetlen Vágó Zsuzsi alakítása tett bizonyságot. Sajnos észrevehetővé lett azonban Kékkovács Mara (Idilló tündér) rossz vokális formája, a párját adó Bálint Ádám (Villikó) népiességének őszinte hamissága, valamint az öreg tündérkirály, Földes Tamás, aki prózában mintha valaminő alulmotivált Bajor Imrét tett volna meg önmaga számára követendő mintául.

A zenekari árokból Bolba Tamás irányított, s energikus figyelmének sokat köszönhetett az előadás. Igaz, egy-két ponton érezhetően meg-megdöccentek a sokszereplős, felelgetős számok, ám ez, úgy tűnt, inkább a szólamok és az eléneklendő szövegrészek össze nem illésének volt betudható. "Az ember ezt a rózsalevelet béteszi a két ajaka közé, s már szól is a dal. Ennyiből áll az egész..." - olvasható a Tamási-drámában, de hát, ugye, mindez csak a mesében ilyen egyszerű!

Budapesti Operettszínház, március 31.

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.