Operett

Tillárom, haj

Tamási Áron-Tolcsvay László: Ördögölő Józsiás

Zene

"Mentsd meg az operettszínházat!" - egy friss Tolcsvay-interjú tanúsága szerint Kerényi Miklós Gábor e lélekre ható felszólítás kíséretében rendelt rockoperettet az érdemes zeneszerzőtől, s habár a Nagymező utcai zenés színház szemre váltig nem tűnik mentésre szoruló intézménynek, azért Tolcsvay László derekasan kitett magáért.

Tekintélyes mennyiségű és egyszersmind könnyen hallgatható muzsikával töltötte fel ugyanis Tamási Áron 1952-es népi játékát/mesejátékát a Tündérországban a trónt (meg a királylány kezét) elnyerő legényről, aki utóbb a tündérek felett hatalomra törő ördögöket is legyőzi. Zenével - kinek, mi jár: a címszereplőnek széki legényes, míg a gonoszoknak mindenféle külhoni meg modern dallam és ritmusképlet, tagadhatatlanul némiképp kiismerhető modorban. (Megjegyzendő: ha igaz, Tamási eredetileg Ördögölő Magyari címen tervezte el e művét.) Persze egy mesejátékban mindez gond nélkül elcsúszik, s nem is csupán azért, mert - az álságos színházi közhellyel ellentétben - korántsem a gyermek a legnehezebb (a legigényesebb, a hamisságot rögtön megérző stb.) közönség. Hanem mert ebben a műfajban a könnyű felismerhetőség, az egyértelmű szétválasztás, sőt a leegyszerűsítés már-már alapvető követelménynek látszik, s így e szempontok érvényesítését nemigen lehet bűn gyanánt felróni. Ebben a műfajban mozogva éppenséggel inkább a zeneszerzői ambíció bizonyulhat problematikusnak. S a feltételes mód akár el is hagyható, hiszen a "túlzenélés", a szorgalmazott, ám olykor üresben forgó lirizálás meg a sokfelé és sokfelől kapkodó, mégis reflektálatlannak ható stílusimitátori ténykedés ezúttal valóban túlzónak tetszik, legalábbis a felnőtt néző számára. Az ördög rockja és a népzenei idézetek között ilyesformán zavart kelt például az a kettős, amely a flaszteroperettek felől közelít a népies hangzás felé, s amelyben a "tillárom, haj" ismételgetése hivatott a kívánatos hangulatot megteremteni

Az innen-onnanista megoldások még inkább feltűnővé válnak Bori Tamás dalszövegeire figyelvén, ahol is a nyílt emblematikus idézetek ("s a sírt, hol nemzet sűlyed el") olykor a kínosságig suta rímekkel elegyednek. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a Tamási-szöveget a legtöbb ponton erősen átfogalmazó produkcióban (zenés színpadra alkalmazó: Somogyi Szilárd, dramaturg: Kerényi Miklós Gábor) nem csupán benne hagyták, de gyakoribbá is tették az ördögök eme nehézkes és a gyermekközönség számára jószerint érthetetlen kórusfordulatát: "Mamuk az urunk! / Ámen, ha szúrunk."

Mindezzel együtt Somogyi Szilárd rendezése életképes mesejátékot mutat, s ha a festett háttér (díszlet: Bátonyi György) nyílt romantikája el is üt a forgószínpad szokott elemeinek világától meg Túri Erzsébet székely Turandotot és mai viseletet elegyítő jelmezeitől, azért még a gyermektelen fölnőttnek sem kellemetlen a kétrészes játékra tekintenie. Például az erőteljes vokális alakításokra figyelvén, kiváltképp Nádasi Veronika légkört teremtő énekszavára, akiért határozottan megérte a tündérhoni vén, Matuzsa szerepét nőre-nővé átírni. Ugyancsak erős, bár elsősorban színpadi jelenlétével kiváló az ördögök hercegét, Bakszént alakító Mészáros Árpád Zsolt, aki már tavaly, a Veled, Uram! bemutatóján bizonyította, hogy alkalomadtán helyénvaló mesejáték-intrikus és főgonosz válhatna belőle. Mesejátékban a jókat eljátszani rendszerint jóval kevésbé hálás színészi feladat, erről ezúttal a címszerepet adó, ám a legtöbbre a lendületes koreográfia (koreográfus: Vári Bertalan) teljesítése terén jutó Kerényi Miklós Máté, valamint a királylány szerepében meglepő módon majd' mindvégig észrevehetetlen Vágó Zsuzsi alakítása tett bizonyságot. Sajnos észrevehetővé lett azonban Kékkovács Mara (Idilló tündér) rossz vokális formája, a párját adó Bálint Ádám (Villikó) népiességének őszinte hamissága, valamint az öreg tündérkirály, Földes Tamás, aki prózában mintha valaminő alulmotivált Bajor Imrét tett volna meg önmaga számára követendő mintául.

A zenekari árokból Bolba Tamás irányított, s energikus figyelmének sokat köszönhetett az előadás. Igaz, egy-két ponton érezhetően meg-megdöccentek a sokszereplős, felelgetős számok, ám ez, úgy tűnt, inkább a szólamok és az eléneklendő szövegrészek össze nem illésének volt betudható. "Az ember ezt a rózsalevelet béteszi a két ajaka közé, s már szól is a dal. Ennyiből áll az egész..." - olvasható a Tamási-drámában, de hát, ugye, mindez csak a mesében ilyen egyszerű!

Budapesti Operettszínház, március 31.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.