Lemez

Chopin: Nocturnes. Fazil Say

  • - csk -
  • 2017. december 1.

Zene

A „Nyugatra szakadt” török zongoraművész vérbeli megosztó személyiség. Olyannyira, hogy még egyetlen embert is képes megosztani – például a kritikust. Koncerten ideges leszek a pózaitól és az extravaganciáitól, s az ilyen alkalmakkor sajnos gyakran elhangzó saját szerzeményei is lelomboznak kommersz sekélyességükkel. Ezzel szemben a lemezei mindig lelkesítőn hatnak rám. Az utóbbi években valahogy úgy adódott, hogy leginkább koncerteken részesültem Fazil Say zongorajátékából, és emiatt hosszabb időre az az érzésem alakult ki, hogy muzsikálásának értéke megkérdőjelezhető, zenei személyisége megrekedt az éretlenség állapotában. Tavaly azonban hat CD-n lemezre rögzítette Mozart összes zongoraszonátáját. Meghallgattam – és nagyszerűnek találtam. Maga a tiszta, bölcs, minden kisiklástól és ízlésficamtól mentes tökéletesség; élő, szuggesztív, s olykor újraértelmezőn friss zenélés.

Most ugyanezt a revelációélményt élhettem át Fazil Say első Chopin-lemezének hallgatásakor. A noktürnöket vette fel – sajnos nem az összest, az nem fért volna el egyetlen lemezen: ezúttal „csak” tizenötöt hallhatunk. Hullámzó ritmusú, lélegző, beszédes zongorázás ez, a színek páratlan gazdagságával, a dinamikai árnyalatok végtelen skáláját bemutató billentéssel. A legfontosabb azonban mégis a költőisége: a lefegyverzően személyes hang, amellyel a zongorista hozzánk szól, életre keltve a zeneszerzőt, újrateremtve azt a vallomásos atmoszférát, amely az egyszer ábrándosan lírai, máskor tragikus, megint máskor viharos indulatú éjszakai zenék sajátja. Makulátlan, nagy művészet az, ahogyan Fazil Say Chopint játszik, érdemes elmerülni benne. Már látom, besétálok megint a csapdába, mert január végén ismét fellép Budapesten, egyebek mellett a noktürnökből is előad majd néhányat. Attól tartok, ott leszek.

Warner Classics

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.