Lemez

Ital Tek: Outland

  • - minek -
  • 2020. június 21.

Zene

A 25 éve Mike Paradinas (alias μ-Ziq) keze alatt működő Planet Mu kiadó az izgalmas, előremutató, jólesőn borult és agyas elektronikus zenék egyik legfontosabb fóruma. Az Ital Tek néven működő brightoni Alan Myson pedig a címke karakteres előadója, aki az utóbbi 12 évben hét albummal örvendeztette meg a világot. Az egykor a dubstepkánont éppen meghaladó kompozícióival induló Ital Tek zenei fejlődése jól hallható, a többé-kevésbé direkt tört ütemű tánczenéktől (amelyek ott sorjáztak idővel megritkuló rövidebb megjelenésein) az introvertáltabb, néha filmszerű aurájú kompozíciók felé mutatott. Alkotói evolúciója szempontjából is releváns, hogy előző, 2018-as albumán (Bodied) markáns tónusokkal felkent atmoszférikus ambient-drone hangképek és kattogó, gépiesen hideg kompozíciók váltják egymást.

A minden szempontból friss hangzású új nagylemezen nem egyszerűen a hangsúlyok kerültek a helyükre, de sokkal ihletettebb zeneanyag is született, ahol az erős marokkal adagolt zúzós basszusok és karcoló-horzsoló elektronikus ritmusok kreatívan megkomponált melódiákat ölelnek körül, például az Open Heartban és Diamond Childban. Helyenként a direktebb tánczenei hangulatok, de legalábbis határozott bólogatásra késztető ütemek visszatérését is köszönthetjük, akár jó negyedszázaddal ezelőttről ismerős „trip hop”-szerű csomagolásban, közben a nyolcvanas éveket idéző szintihangokkal kibélelve, mint például a Deadhead című számban, ám ehhez képest a Bladed Terrain már a dubstep aranykorát hozza vissza egy kitüntetett pillanatra.

Planet Mu, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”