Lemez

Ital Tek: Outland

  • - minek -
  • 2020. június 21.

Zene

A 25 éve Mike Paradinas (alias μ-Ziq) keze alatt működő Planet Mu kiadó az izgalmas, előremutató, jólesőn borult és agyas elektronikus zenék egyik legfontosabb fóruma. Az Ital Tek néven működő brightoni Alan Myson pedig a címke karakteres előadója, aki az utóbbi 12 évben hét albummal örvendeztette meg a világot. Az egykor a dubstepkánont éppen meghaladó kompozícióival induló Ital Tek zenei fejlődése jól hallható, a többé-kevésbé direkt tört ütemű tánczenéktől (amelyek ott sorjáztak idővel megritkuló rövidebb megjelenésein) az introvertáltabb, néha filmszerű aurájú kompozíciók felé mutatott. Alkotói evolúciója szempontjából is releváns, hogy előző, 2018-as albumán (Bodied) markáns tónusokkal felkent atmoszférikus ambient-drone hangképek és kattogó, gépiesen hideg kompozíciók váltják egymást.

A minden szempontból friss hangzású új nagylemezen nem egyszerűen a hangsúlyok kerültek a helyükre, de sokkal ihletettebb zeneanyag is született, ahol az erős marokkal adagolt zúzós basszusok és karcoló-horzsoló elektronikus ritmusok kreatívan megkomponált melódiákat ölelnek körül, például az Open Heartban és Diamond Childban. Helyenként a direktebb tánczenei hangulatok, de legalábbis határozott bólogatásra késztető ütemek visszatérését is köszönthetjük, akár jó negyedszázaddal ezelőttről ismerős „trip hop”-szerű csomagolásban, közben a nyolcvanas éveket idéző szintihangokkal kibélelve, mint például a Deadhead című számban, ám ehhez képest a Bladed Terrain már a dubstep aranykorát hozza vissza egy kitüntetett pillanatra.

Planet Mu, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.