Lemez

Ital Tek: Outland

  • - minek -
  • 2020. június 21.

Zene

A 25 éve Mike Paradinas (alias μ-Ziq) keze alatt működő Planet Mu kiadó az izgalmas, előremutató, jólesőn borult és agyas elektronikus zenék egyik legfontosabb fóruma. Az Ital Tek néven működő brightoni Alan Myson pedig a címke karakteres előadója, aki az utóbbi 12 évben hét albummal örvendeztette meg a világot. Az egykor a dubstepkánont éppen meghaladó kompozícióival induló Ital Tek zenei fejlődése jól hallható, a többé-kevésbé direkt tört ütemű tánczenéktől (amelyek ott sorjáztak idővel megritkuló rövidebb megjelenésein) az introvertáltabb, néha filmszerű aurájú kompozíciók felé mutatott. Alkotói evolúciója szempontjából is releváns, hogy előző, 2018-as albumán (Bodied) markáns tónusokkal felkent atmoszférikus ambient-drone hangképek és kattogó, gépiesen hideg kompozíciók váltják egymást.

A minden szempontból friss hangzású új nagylemezen nem egyszerűen a hangsúlyok kerültek a helyükre, de sokkal ihletettebb zeneanyag is született, ahol az erős marokkal adagolt zúzós basszusok és karcoló-horzsoló elektronikus ritmusok kreatívan megkomponált melódiákat ölelnek körül, például az Open Heartban és Diamond Childban. Helyenként a direktebb tánczenei hangulatok, de legalábbis határozott bólogatásra késztető ütemek visszatérését is köszönthetjük, akár jó negyedszázaddal ezelőttről ismerős „trip hop”-szerű csomagolásban, közben a nyolcvanas éveket idéző szintihangokkal kibélelve, mint például a Deadhead című számban, ám ehhez képest a Bladed Terrain már a dubstep aranykorát hozza vissza egy kitüntetett pillanatra.

Planet Mu, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.