Császár és király - Mozart: Titus kegyelme (koncert)

  • - lászló -
  • 2006. október 19.

Zene

A rövid életű Titus császárt, aki - hasonlóan a kiscserkészekhez - csak akkor volt boldog, ha teljesítette a napi jó cselekedetét, már az ókorban a tökéletes uralkodó mintaképeként tartották számon.

A rövid életű Titus császárt, aki - hasonlóan a kiscserkészekhez - csak akkor volt boldog, ha teljesítette a napi jó cselekedetét, már az ókorban a tökéletes uralkodó mintaképeként tartották számon. Nem csoda hát, hogy utóbb az opera seria egyik legkedveltebb alakja vált belőle, hiszen ez az erősen monarchikus műfaj jószerével nem volt más, mint megzenésített álom a jó, a bölcs, a kegyes fejedelemről, legyen az perzsa nagykirály, hellén dinaszta vagy épp római imperátor. A számtalan Titus-opera leghíresebbje kétségkívül Mozarté, aki II. Lipót császár cseh királlyá koronázását ünnepelte legutolsó, pazar és lojálisan udvarképes operájával.

A koncert vészjósló bejelentéssel kezdődött (hat szólistából három beteget jelentett), az este végül mégis mesésre sikeredett. Az érdem elsősorban Fischer Ádámé, akinek nemcsak perfekt vezényléséért (áldassék a keze!) meg a - nemrég még jócskán közepes - Dán Rádió Kamarazenekarának világszínvonalra emeléséért jár ki az elismerés, de azokért az okos húzásokért is, amelyek révén a fél szájjal dicsért, amúgy drámaiatlannak és statikusnak hírlelt Titus lenyűgözött, és malasztos kegyével alighanem örökétig lelkes híveivé tett mindőnket. Mindehhez a csodához persze bőven hozzájárultak az énekesek is, a Sextus szólamát éneklő Anna Bonitatibus, aki gyönyörűen árnyalt, koloratúrás futamokat és drámai kitöréseket egyként szeplőtlenül abszolváló hang birtokosa. Klarinétkíséretes első felvonásbeli áriáját maradandó koncertélményeink kicsiny elitcsapatába válogattuk.

Amíg a valódi főszereplő, Sextus a cselekmény során reménytelen szerelmesből összeesküvővé, hű barátból merénylővé alakul (és vissza), addig a címszereplő princeps jottányit sem változik: nemes lelkű, mocsoktalan fönség az első perctől a legvégsőig. Az utolsó pillanatos beugró, Stefano Ferrari bizonnyal nem a legtökéletesebb Mozart-tenor a placcon, de meglepően kulturált énekes, s ez estén igazi jó császár vált belőle. Vitelliát, a vészterhes bonyodalmak machinátorát Birgitte Christensen adta, ékítményekben gazdag szólamát fölényes szaktudással, magabiztosan kicirkalmazva. A többi szólistával s szintúgy a rádió énekkarával is nagy-nagy szerencsénk volt, s habár Rousseau-n nevelt kuruc ivadékokként a koncert végére sem bódultunk bele a fölvilágosult abszolutizmus ideájába, azért szedelődzködtünkben immár hajlamosnak mutatkoztunk üdvösnek tekinteni a Habsburg II. Lipót cseh királyságát.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 14.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.