"Cseppnyi lojalitás sincs" - Peter Hook zenész, író, klubtulaj

  • Németh Marcell
  • 2013. március 27.

Zene

Fizetés nélkül töltöttél le Joy Division-dalokat? Jön Hooky, és jól ellátja a bajod! Kis túlzással efféle hírnévre tett szert Peter Hook, az egykori legendás együttes heves vérmérsékletű basszusgitárosa, akinek volt zenésztársaihoz (2007-ig együtt játszott velük a New Orderben is) intézett vitriolos megjegyzéseitől volt hangos az utóbbi időben az angol sajtó. Nemrég jelent meg a Joy Division történetéről szóló könyve, március 25-én pedig az A38 hajón teljes hosszában eljátssza a zenekar stílusteremtő albumát, az 1979-es Unknown Pleasurest. Telefonon beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Mi az, ami a Joy Divisionről korábban megjelent könyvekből hiányzott?

Peter Hook: Elsősorban az, hogy egyiket sem az együttes tagjai írták. Az eddigi munkák általában a Joy Division egy-egy szeletét járták körbe: az együttest övező komor hangulatot, a zene intenzitását, a munkásosztály küzdelmét, mindezt az akkori angliai politikai helyzet tükrében. Egy könyv sem mutatta be eddig a Joy Division emberi oldalát, mindazt a küzdelmet, amin keresztülmentünk.

MN: Van olyan dolog, amire a könyv írása közben jött rá?

PH: Nagyon nehéz bármit tenni az ellen, ha egy hozzád közel álló ember elhatározza, hogy véget akar vetni az életének (Ian Curtis, a zenekar énekese 1980-ban öngyilkos lett - N. M.).

MN: Úgy nyilatkozott, hogy a New Orderről szóló könyv lesz a következő munkája. Ezzel elég érdekes helyzet állna elő, hiszen hamarosan a bíróságon fog találkozni velük.

PH: Nem egészen értem a kérdést: nem írtam volna meg a Joy Divisionről szóló könyvet sem, ha a New Order együtt marad. Egyébként csak szórakoztam, hogy megírnám a New Order történetét, de két sikeres könyvvel a hátam mögött hülyeség lenne nem megírni a harmadikat. Jelenleg egy válás kellős közepén vagyunk, és arról van szó, hogy nem tudunk megegyezni a feltételekben. Egy válás esetén általában van valamiféle alkufolyamat, ezt ők elutasították. Ezért megyek bíróságra, pontosabban fogalmazva jogorvoslatot keresek az igazságos megoldás érdekében.

MN: Szokott beszélni velük?

PH: Nem, ugyanis vége lett a házasságnak. Most már minden az ügyvédeinken keresztül zajlik. Sajnos.


Fotó: Julien Lachaussée

MN: Régi kiadójuk, a Factory rendszerint nem kötött szerződést a zenekaraival. Érdemes rábízni egy zenekar tagjaira, hogy a saját életművüket gondozzák?

 

PH: Tony Wilson (a Factory vezetője - N. M.) szokatlan módon abban hitt, hogy egy zenekarnak csak addig szabad együtt maradnia, ameddig a tagjai jól megvannak egymás mellett. A Hacienda Recordsnál (Hook kiadója - N. M.) a zenekarok egyikének sincs szerződése. Az édesanyám gyakran mondogatta: leld meg rohanásban, amit ráérősen nem találsz. Én azt szoktam nekik mondani, hogy ha már nem akartok velem dolgozni, menjetek nyugodtan, és vigyétek magatokkal a lemezeiteket is. Ezzel le van tudva a tartozásom. Őszinte leszek: amióta a New Order újjáalakult, rá kellett jönnöm, hogy egy kibaszott csepp lojalitás nincs ebben a szakmában.

MN: A sajtó úton-útfélen emlegeti lobbanékony természetét.

PH: Ön mit gondol rólam?

MN: Nincs rá okom, hogy ne higgyek az angol kollégáknak.

PH: Biztos vagyok benne, hogy önnek is vannak rossz szokásai, amiket valószínűleg észre sem vesz. Az emberek nincsenek tisztában a saját rossz szokásaikkal. Ami engem illet, fel vagyok készülve, hogy kiálljak magamért, ha úgy látom, igazságtalanság történik. Megküzdök azért, amiben hiszek, és ha ez azt jelenti, temperamentumos vagyok, vállalom. Bernard (Sumner, a New Order énekes-gitárosa - N. M.) a legutóbbi támadásában azt állította, hogy nem az vagyok, akinek láttatom magamat. Ha ezt a kijelentést igaznak tekintjük, és nem az vagyok, aminek látnak engem, azaz nem vagyok lobbanékony és temperamentumos fickó, akkor csakis ember lehetek, nem?

MN: Egyedül turnézni egy Joy Division-műsorral miért elfogadhatóbb, mint az ön nélkül újjáalakult New Order?

PH: Az ön számára lehet, hogy nem elfogadható, de számomra igen, és ha valaki élőben szeretné hallani ezeket a dalokat, bizonyára annak is. Nyilván akadnak, akik szerint az új, Peter Hook nélküli New Order tehet egy szívességet. Az embernek azzal kell foglalkoznia, amiben hisz. Ha azt mondanám önnek, hogy hagyja abba az újságírást, kiszállna? Nyilván elhajtana engem a fenébe, mert egy újságíró az írásra született. Én pedig arra születtem, hogy zenéljek. A New Order szerintem elsősorban a pénz miatt alakult újjá. És gondosan megtervezték, hogy anyagilag teljesen kizárjanak az együttes ügyeiből. Most, hogy elkezdtem egyedül játszani, csak kis klubkoncerteket adok. Ezekből egyáltalán nem lehet meggazdagodni, viszont szeretem a zenét, ezért csinálom.

MN: Úgy tűnik, eléggé meg van sértődve a többiekre.

PH: Szarul érzem magam emiatt. A New Order közös vállalkozás volt, amit együtt működtettünk, aztán egyszer csak kizártak a saját munkahelyemről. Ahelyett, hogy lezártuk volna az életművet - mögöttünk egy csomó fantasztikus lemezzel -, a megkérdezésem nélkül döntöttek úgy, hogy folytatják.

MN: A Hacienda klubról szóló könyvében gyakorlatilag azt írta, hogy mindent elrontott, amit csak lehetett. Őszintén beszélt arról is, hogy nem tartja magát menedzsertípusnak, a Hacienda csődje után mégis nyitott egy új helyet, a FAC251-et.

PH: Van egy üzlettársam, aki sikeres klubtulajdonos, húsz helyet üzemeltet Angliában. Meg akartuk menteni a Factory épületét, nehogy arra a sorsra jusson, mint a Hacienda, melynek helyére egy lakóparkot építettek. Az üzlettársam ötlete volt, hogy alakítsuk át klubbá. A FAC251 jelenleg üzleti vállalkozásként működik, amivel nem tudok minden szempontból egyetérteni, de ha az ember működtetni szeretne egy helyet, és nem 18 millió fontot bukni rajta, akkor ez az egyetlen lehetősége. Ha azt mondanám holnap az üzlettársamnak, hívjunk meg mindenkit egy italra, akkor azt felelné: megőrültél, egy hét múlva bezárhatjuk a boltot! Tony Wilson és Rob Gretton (a New Order menedzsere - N. M.) viszont bizonyára kiváló ötletnek tartották volna: "Mindenki a vendégünk, ezt a kört is a New Order fizeti!" (A Hacienda veszteségeit javarészt az együttes lemezbevételeiből fedezték - N. M.)

MN: Úgy tudom, szeretné felkérni David Guettát, hogy készítsen remixet a Blue Mondayből. Biztos, hogy jó ötlet?

PH: Pusztán a név alapján kritizálni egy dalt, ami még el sem készült, meglehetős szűklátókörűséget feltételez. David Guetta a világ egyik legsikeresebb dance-producere, a Blue Monday pedig minden idők legkelendőbb 12 inches lemeze: miért ne ötvözhetnénk ezt a két populáris dolgot? Egy csomó változatot - például dubstep, grime, dub reggae mixet - szeretnék látni, a titkos kedvencem például egy Soulwax-remix lenne. Ezeknek már rég ki kellett volna jönniük, de úgy tűnik, a zeneipar nem akarja megünnepelni a Blue Monday harmincadik évfordulóját.

MN: A Joy Division borongós imázsát miért találták ki annak idején?

PH: A ridegség alapvető oka az volt, hogy nem szerettük volna saját magunkat előtérbe helyezni, a borítókon ezért nem látni minket. Meglehetősen szokatlan marketingeszköz volt. A koncepció a Factory és Peter Saville grafikus ötlete volt, akik a kiadó összes megjelenését egységes arculati elvek alapján tervezték meg. Tony volt az egyetlen ember a világon, aki létre tudott hozni egy olyan lemezkiadót, amely húsz évvel a megszűnése után is élénken izgatja az emberek fantáziáját, ahogy az önét is. Azt hiszem, ez hatalmas elismerés.

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.