mi a kotta?

Egy vadállat vadállata

  • mi a kotta
  • 2013. március 28.

Zene

"A pódiumon egy Petersschule-növendéknek látszó fiatalember jelent meg; Szergej Prokofjev volt ez az ifjú. Zongorához ült, s úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet leporolásával volt elfoglalva, vagy pedig vaktában verdeste a billentyűket, kemény, száraz billentéssel.

A közönség nem tudta mire vélni a dolgot. Méltatlankodó zúgolódás hallatszott. Egy házaspár felugrott, s a kijárathoz rohant: "Az ilyen muzsika megbolondítja az embert!" A terem kezdett kiürülni. A fiatal művész versenyművét a rézfúvók könyörtelenül fülsértő együttesével fejezte be. A hallgatóság meg volt botránkozva. A többség pisszegett. Prokofjev gúnyosan meghajtotta magát, majd újból a zongorához ült, és ráadást játszott. Ilyen felkiáltások hallatszottak: "A pokolba ezzel a futurista muzsikával!" "Mi élvezni jöttünk ide, ennél a muzsikánál pedig a háztetőkön kóborgó kandúroké is különb!" A modern szellemű kritikusok ellenben valósággal úsztak a gyönyörűségben. "Ragyogó! Zseniális!" - kiáltották. "Micsoda temperamentum! Micsoda eredetiség!"

Száz éve, 1913-ban így számolt be a Petyerburgszkaja Gazeta kiküldött munkatársa az alig huszonkét esztendős Prokofjev II. zongoraversenyének viharos ősbemutatójáról. Arról a versenyműről, amelynek kézirata utóbb a forradalom napjaiban porig égett, s így csak a húszas évek elején újraírt változatában válhatott huszadik századi klasszikussá. Igaz, utóbb e változat sem nyerte el éppenséggel mindenki tetszését, hiszen a párizsi társaságban, ahol Gyagilev felkérésére Prokofjev játszott e művéből, egy festő így kiáltott fel: Ez egy vadállat! (Az elállatiasodott külsejű komponista képünkön.)

Prokofjev II. zongoraversenyét most pénteken a Concerto Budapest koncertjén hallhatjuk majd, a még ugyancsak éppen huszonéves orosz zongoraművésznő, a nagyszerű Anna Vinnyickaja szólójával, méghozzá az emlegetett fenevad egy másik művének nyomában. Az oly népszerű Péter és a farkas lesz ez a koncertszám, amelynek meséjét - Bulla Elma, Peter Ustinov vagy épp Roberto Benigni után - ezúttal Rudolf Péter regéli majd el nekünk, meg-megszakíttatva a Keller András által vezényelt muzsikusoktól (Nemzeti Hangversenyterem, március 1., fél nyolc).

Egyebekben két, az előbbi koncerttől és egymástól is tekintélyes távolságra lokalizálható zenei esemény követeli ki tőlünk a hangsúlyos említést. Az előbbi a New York-i Metropolitan Opera soros vetítése, amely ezúttal egy új produkciót kínál, Wagner "szent ünnepi színjátékát", a Parsifalt, a címszerepben Jonas Kaufmann-nal, akiről alighanem okkal mondja majd Gurnemanz: "Nagy nemzetség sarja vagy, én azt gyanítom" (Fesztivál Színház, március 2., hat óra). Szerdán azután egy olyan koncert következik majd, amely ugyan szintén a szakralitás régiójában mozog és Krisztus áldozatához is szoros köze van, ám a Stabat Mater zsánerét fogja két alkotással megidézni. Vashegyi György és együttesei, valamint bevett énekesei ugyanis Pergolesi és Haydn Stabat Materét szólaltatják majd meg egyetlen koncert programján (Nemzeti Hangversenyterem, március 6., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.