Csontváz a szekrényben - Eldridge: Az ünnep (színház)

  • Csáki Judit
  • 2006. október 19.

Zene

És nem is egy, hanem egész csontvázhadsereg dől ki a szekrényből, amikor a dán Hansen família a családfő ötvenedik születésnapját ünnepli. Hazajön a három felnőtt gyerek, turbófokozaton működik a személyzet, kicsípve mindenki, még a terített asztal is - becsípve meg csak később lesznek.

És nem is egy, hanem egész csontvázhadsereg dől ki a szekrényből, amikor a dán Hansen família a családfő ötvenedik születésnapját ünnepli. Hazajön a három felnőtt gyerek, turbófokozaton működik a személyzet, kicsípve mindenki, még a terített asztal is - becsípve meg csak később lesznek.

David Eldridge Az ünnep című darabot a Thomas Vinterberg rendezte Születésnapból írta; ütős kis film volt ez, megtestesíteni hivatott a Dogma filmcsinálói téziseit; a megtestesítésre nemigen emlékszem, a filmre annál inkább. De nem fogom iderángatni többet: Eszenyi Enikő rendezése a Pesti Színházban a saját lábán áll, nem a Vinterbergén.

A külsőségek sugallta harmónia - melyben amúgy döntő része van a látványnak, azaz Füzér Anni világos fával burkolt "dobozának"; skandináv karakter - már az első percekben repedezni látszik: az elsőnek felbukkanó gyerek, Christian eleganciája, szolid modora sejteti, hogy ő lesz a konfliktus kirobbantója, a második gyerektől, az izgága, túlfűtött Helenétől csak kiszámíthatatlanság várható, a harmadik meg, Michael, már első ránézésre modortalan fenegyerek. Ha nagy robajt várunk, hát nem fogunk csalódni...

A nagy robajnak persze előfeltétele, hogy a családfő - és csatolt részként, afféle művégtagként működő felesége - erős bástya: nemcsak tekintélyelvű, hanem tekintélyes atya, aki egyebek mellett a felhalmozott anyagi jóléttel is uralkodik gyermekein. A megmaradtakon mármint: a negyedik, Christian ikerhúga ugyanis nem sokkal a születésnap előtt öngyilkos lett, beleölte magát az elegáns ház elegáns fürdőkádjába, s hogy pontosan miért, arra a család nyilvánossága előtt ezen az ünnepen derül fény.

Eszenyi világos vonalvezetésű rendezésének egyik pillére Christian és az ő eltökélt küzdelme a leleplezésért. Kamarás Iván alakításának vannak erősebb és gyöngébb ívei; az erősebbek kétségtelenül azok, amikor egy vagy több emberrel megütközik, márpedig sokszor ütközik. Első ünnepi köszöntője - és egyben első apaleleplezési kísérlete - késleltetett bomba, amely lehetőséget ad a család többi tagjának és a személyzetnek arra, hogy egy időre még zárja sorait.

A másik pillér maga az apa: Hegedűs D. Géza ezernyi színnel hozza a despota és joviális családfőt. Oly kerekre formálja, hogy minden nyíl kicsorbul rajta - az alakítás ereje, hogy nem vetíti előre a figura végzetét. Erős kézzel fogást talál a lázadón - mindaddig, míg végül lehetetlenné válik a látszat fönntartása, és tornádóként pusztít az igazság.

E tornádóban jelentős szerepe van a másik fiúnak, Michaelnek - ő a harmadik pillér -, akit Pindroch Csaba szép lassan növeszt föl hisztérikus rebellisből számonkérő ítélet-végrehajtóvá. Az apa egykori - két gyermeke ellen elkövetett - szexuális agressziójáért fizikai, majd lelki bosszút áll.

És az előadás nagy erénye, hogy nem jók és rosszak csatáznak benne; nem az ősgonoszt győzik le az ártatlanok. Hanem elrontott, áthazudott, kudarcos életek kapcsolathálója rendeződik át - ki-ki továbbra is nyugtatót szed majd, mint a fekete férfiak szerelmében utazó, labilis idegrendszerű lány, Helene, akit Hegyi Barbara visszafogott eszközökkel s a kiemelt pillanatokban hatásosan alakít. Vagy továbbra is a portóis üvegbe kapaszkodik, ha támaszra van szüksége, mint az anya, akinek csöndes-bátor szembefordulása a férjével már nem hozhat örömöt, legföljebb némi belső nyugalmat. Vagy szorong tovább, mint a legfiatalabb fiú felesége, Mette, aki tudja: nem csak a szexuális zaklatástól lehet pokol egy család élete.

Hansenéknál a személyzet tagjai is valóságos családtagok: a szobalány, a pincérnő, a szakács, az alkalmi ceremóniamester, a muzsikus nemcsak tanúi, hanem szereplői az összeomlásnak. Melyben nemcsak a régmúlt bűntettei, hanem "tegnapi" hazugságok, csalások is kiderülnek, és a romok mindenkit maguk alá temetnek. A danse macabre-ba, rasszista alkalmi családi kórus üvöltözésébe, verekedésbe és részegségbe torkolló ünnepi vacsorát és éjszakát követő másnap reggel, a fékezett habzású "kérem a vajat", "tessék a lekvár" típusú merev asztali fecsegések a maguk tompa szürkeségével kétséget sem hagynak afelől, hogy a katarzis ezúttal elmarad.

Eszenyi rendezésének transzparenciája mindazonáltal messze felülemelkedik a realista családi purparlén. Térben elmozdított dialógusok és mozgások, avagy épp ellenkezőleg: egy térbe sűrített párhuzamos jelenetek adnak távlatot a történetnek - nyomatékot pedig a szigorú színészvezetés. Jó együttes teljesítményt látunk: Hajdu István görcsösen igyekvő ceremóniamesterétől Bodor Böbe karakán-rezignált Mettéjén és Fesztbaum Béla neurotikus Poulján át Juhász István rezonőr-Kimjéig vagy Danis Lídia tétova cselédlányáig. Halász Judit az alázatba beletört feleség szerepében megrendítő, kivált, amikor olyan, mintha lázadna: virtuális öngyilkosság ez. Mert hát semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy ez a padlóra került sátán, akit Hegedűs D. Géza még vereségében is monumentálisnak mutat, kezébe kaparintja még a hatalmat, legalább egyszemélyes "udvartartása", a felesége fölött. A többiek meg vihetik a nyomorúságukat, amerre látnak...

Pesti Színház, október 9.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.