Lemez

Death From Above 1979: The Physical World

  • - szszcs -
  • 2014. november 9.

Zene

A nullás évek elejének-közepének egylemezes kultzenekarai (igen illusztris társaság ez, ha emlékszünk még: Life Without Buildings, Unicorns, UNPOC, Postal Service) közül az egyik legjelentősebb a torontói Death From Above 1979, amely egy sikeres EP és a 2004-ben – azaz épp tíz éve, te jó ég – megjelent, bizonyos körökben máig mély áhítattal övezett You’re a Woman, I’m a Machine után nem sokkal feloszlott.

Ezt követően a basszusgitáros Jesse F. Keeler az egy időben egészen jól futó, habár nem túl érdekes francia elektrós, ­house-os MSTRKRFT-ban, a dobos-énekes Sebastian Grainger pedig szólóban folytatta karrierjét. Azonban még mielőtt a tárgyra térnénk, fontos leszögezni, hogy a fentebb sorolt egylemezes csodák és a DFA79 között van két alapvető különbség: az egyik, hogy mondjuk a Life Without Buildingsről sajnos nem írt cuki popszámot a brazil Cansei de Ser Sexy (Let’s Make Love And Listen To Death From Above), a másik pedig, hogy a DFA79 soha nem volt igazán jó. A korabeli, nagyon lelkes popsajtó valamiért afféle menő dance-punk duóként próbálta eladni a zenekart (ugye még a név is a zsáner kulcskiadójának a nevére rímel), miközben a végeredmény inkább volt kicsit punkos, kicsit bluesos, sőt modern rockos, torzított basszusgitáros-kiabálós, őszinte, kőkemény rock­zene, ami sokkal közelebb állt mondjuk az akkoriban még a periférián mozgó Black Keys lecsupaszított segg­rockjához, mint az LCD Sound­system képviselte irányvonalhoz.

Az új lemezről pedig gyakorlatilag ugyanez mondható el. A nyitó, kellemesen diszkós-punkos, egy tíz évvel ezelőtti Rapture B oldalnak talán beillő Cheap Talk még egy kicsit meg tud lepni, ám ezután lesújtó egyformasággal követik egymást a ter­pesz­állásban megküldött mocskos, varacskos meg isten tudja, milyen otromba basszusriffek, a tökegyforma, rettenetesen fárasztó döngölések, meg a szívből jövő kiabálás. Komolyan, akkor már inkább térjen vissza a Clap Your Hands Say Yeah.

Warner, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.