Lemez

Death From Above 1979: The Physical World

  • - szszcs -
  • 2014. november 9.

Zene

A nullás évek elejének-közepének egylemezes kultzenekarai (igen illusztris társaság ez, ha emlékszünk még: Life Without Buildings, Unicorns, UNPOC, Postal Service) közül az egyik legjelentősebb a torontói Death From Above 1979, amely egy sikeres EP és a 2004-ben – azaz épp tíz éve, te jó ég – megjelent, bizonyos körökben máig mély áhítattal övezett You’re a Woman, I’m a Machine után nem sokkal feloszlott.

Ezt követően a basszusgitáros Jesse F. Keeler az egy időben egészen jól futó, habár nem túl érdekes francia elektrós, ­house-os MSTRKRFT-ban, a dobos-énekes Sebastian Grainger pedig szólóban folytatta karrierjét. Azonban még mielőtt a tárgyra térnénk, fontos leszögezni, hogy a fentebb sorolt egylemezes csodák és a DFA79 között van két alapvető különbség: az egyik, hogy mondjuk a Life Without Buildingsről sajnos nem írt cuki popszámot a brazil Cansei de Ser Sexy (Let’s Make Love And Listen To Death From Above), a másik pedig, hogy a DFA79 soha nem volt igazán jó. A korabeli, nagyon lelkes popsajtó valamiért afféle menő dance-punk duóként próbálta eladni a zenekart (ugye még a név is a zsáner kulcskiadójának a nevére rímel), miközben a végeredmény inkább volt kicsit punkos, kicsit bluesos, sőt modern rockos, torzított basszusgitáros-kiabálós, őszinte, kőkemény rock­zene, ami sokkal közelebb állt mondjuk az akkoriban még a periférián mozgó Black Keys lecsupaszított segg­rockjához, mint az LCD Sound­system képviselte irányvonalhoz.

Az új lemezről pedig gyakorlatilag ugyanez mondható el. A nyitó, kellemesen diszkós-punkos, egy tíz évvel ezelőtti Rapture B oldalnak talán beillő Cheap Talk még egy kicsit meg tud lepni, ám ezután lesújtó egyformasággal követik egymást a ter­pesz­állásban megküldött mocskos, varacskos meg isten tudja, milyen otromba basszusriffek, a tökegyforma, rettenetesen fárasztó döngölések, meg a szívből jövő kiabálás. Komolyan, akkor már inkább térjen vissza a Clap Your Hands Say Yeah.

Warner, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.