magyarnarancs.hu: Milyen műsorral készül a berlini koncertre?
Fischer Iván: A színpadot egy jelképes, felfestett vonal fogja kétfelé osztani, ezért olyan darabra volt szükségem, ami két együttesre íródott. Emellett szerettem volna a magyarok segítő szerepét is érzékeltetni, amit itt, Berlinben nagyon fontosnak tartanak. Ezeket a szempontokat figyelembe véve úgy döntöttem, hogy Bartók Zene húros és ütőhangszerekre című művével kezdünk, mert abban két, egymásnak felelgető zenekar játszik. A nagy esemény a koncert befejező darabja lesz, itt is szimbólumokról van szó. Az újraegyesítést és a felszabadulást kellett kifejeznie valaminek. Beethoven Fideliójának utolsó jelenetét választottam, mégpedig egy flashmob formájában. Valamennyi berlini zenekarból és kórusból érkeznek majd tagok, akik a terem különböző pontjain lesznek elrejtve, hatalmas tömeg szólaltatja majd meg ezt az ujjongó zenét.
magyarnarancs.hu: Elhangzanak majd beszédek is?
FI: Két ünnepi beszéd lesz: előbb Klaus Wowereit, Berlin főpolgármestere, majd Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke beszél. Utána szólok én is pár szót, mielőtt a befejező zeneszám következik.
magyarnarancs.hu: A német kormány megfogalmazott valamilyen kérést, igényt?
FI: Az esemény szervezője a berlini szenátus. Rengeteg találkozó volt, ahol pontos menetrendet beszéltünk meg. Minden tisztázva van, a legapróbb részletekig. Kivéve azt, hogy ki mit mond, abba senki nem szól bele, fel sem merült.
magyarnarancs.hu: Lesz esetleg olyan mű, amely az 1989-es budapesti, keletnémet menekülteket vendégül látó esten is elhangzott?
| ||
FI: Ezt ők is kérték tőlem, de nem tudtam ennek eleget tenni, egyszerűen nem emlékszem, mit adtunk elő 1989 augusztusában. Csak abban vagyok biztos, hogy egy Beethoven-est volt. Sajnos dokumentumokat, plakátokat, műsorfüzeteket sem őriztem meg. A Fesztiválzenekar csak 1992-ben vált alapítvánnyá, az akkori egyesület dokumentumai csak itt-ott, véletlenszerűen lelhetők fel.
magyarnarancs.hu: Ön hogyan élte meg a határnyitás, a berlini fal leomlásának pillanatait?
FI: A határnyitás augusztusban volt, nekem nagy öröm volt a fiatal menekültekkel találkozni a koncertünkön. Másnap, a piknikről a hírekből értesültem, mint mindenki más. A piknik gondolatát már korábban hallottam Otto von Habsburgtól, aki nagyon lelkesen mesélt erről a kezdeményezésről. A berlini fal novemberben omlott le, az az éjszaka felejthetetlen volt, igazi örömünnep Berlin utcáin.
magyarnarancs.hu: Nem érzi, hogy most egy újabb, bár jóval átjárhatóbb fal épül hazánk és a nyugati világ között?
FI: Lehet, hogy van ilyesmi, de ez semmit sem von le annak a felszabadulásnak az értékéből. 1945 is felszabadulás volt. 1989 is. Úgy tűnik, időnként felszabadulunk. Lesz újabb felszabadulás is.
magyarnarancs.hu: A Budapesti Fesztiválzenekar számos ingyenes koncert keretében viszi el a zenét iskolákba, idősotthonokba, akár kis falvakba is. Miért tartják fontosnak a közösségi programokat?
FI: Már régen motoszkál bennem, hogy a koncerttermeken kívül is van igény a zenére. Szeretem a koncerttermet, ott élek igazan, de időnként elmenni azok közé az emberek közé, akik különböző okokból nem jutnak el a koncertekre, csodálatos. Különös dolog a zenei fogékonyság, nem függ össze származással, neveltetéssel. Ha tíz gyerek először hall klasszikus zenét, biztos van közöttük három, akit elvarázsol ez az élmény. Ugyanez van egy idősek otthonában, vagy egy kórházban. Sőt szerintem a börtönökben is.
magyarnarancs.hu: Hány koncertet jelent ez? Milyen anyagi áldozatot jelent az együttesnek?
FI: Most évenként két hetet áldozunk ennek, és emellett folyamatosan látogatjuk az iskolákat. Nem jelentős az anyagi áldozat, mindenki szívesen vesz ebben részt.
magyarnarancs.hu: Miért állnak – többek között – épp a vidéki zsinagógák ezeknek a koncerteknek a középpontjában?
FI: Ott másról is szó van. Azokban a falvakban, ahonnan kipusztították a zsidókat, a temetőn kívül csak a zsinagóga maradt meg. Az egyik rom, a másik raktár, a harmadik kulturális célokra használt terem. Az ott lakók nem tudják már, mi volt a zsinagóga szerepe, milyen volt a zsidó élet a szomszédos utcákon, házakban, iskolában. A zsinagógakoncerteket mi ezeknek a helyi lakosoknak adjuk. Nem titkoljuk a célt: jöjjenek be a zsinagógába, ismerkedjenek meg az épület történetével, eredeti funkciójával, halljanak valamit a keresztény-zsidó együttélésről. Csökkenjen az előítélet, a gyűlölködés.
magyarnarancs.hu: Az iskolák, idősotthonok keresik meg önöket, vagy fordítva?
FI: Mi keressük meg az iskolákat és a többi intézményt.
magyarnarancs.hu: Milyen műsort visznek az egyes helyekre?
FI: Nem kell hozzá nagy fantázia. A templomi koncerteket a barokk együttesünk látja el, elsősorban Johann Sebastian Bach kantátái köré épül fel egy-egy műsor. Az idősek otthonába kamaradarabokat viszünk, vonósnégyest, ilyesmit, amik kis helyen is elférnek. A zsinagógákban az az elv, hogy valami zsidó elem legyen a műsorban, például zsidó származású zeneszerzők művei, vagy zsidó témájú zene. Az iskolákba gyerekoperákat viszünk, a Hangszerkóstolókra rövid hangszeres darabokat, a Kakaókoncertekre kicsiknek való rövid, befogadható műveket. Igazán nem ördöngösség.
| Egy hét, 19 koncert, 14 város A Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai november 10. és 16. között ismét útra kelnek, hogy azokkal az emberekkel is megismertessék a komolyzenét, akiknek anyagi, szociális vagy egészségügyi okokból nem adatik meg, hogy eljussanak egy hangversenyre. A Fesztiválzenekar közösségi hete során ezúttal tíz idősotthonban, három SOS gyermekfaluban (Battonyán, Kőszegen és Kecskeméten), három zsinagógában (Szekszárdon, Szolnokon és Kisvárdán) és három templomban ad ingyenes koncertet – fogalmaz az együttes sajtóközleménye. A három nyári helyszín után most újabb három olyan zsinagógát keres fel a Fesztiválzenekar, amely már elveszítette eredeti funkcióját. A zsinagógakoncerteken Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője mesél majd a helyi zsidó közösségek és a zsinagógák történetéről, a koncert után pedig egy különleges zsidó finomságot is megkóstolhat a közönség. |
