Fischer Iván: Lesz még felszabadulás

  • Hamvay Péter
  • 2014.11.09 08:12

Zene

Fischer Ivánt, a Budapesti Fesztiválzenekar és a berlini Konzerthaus zeneigazgatóját kérte fel a német kormány, hogy november 9-én, a berlini fal leomlásának 25. évfordulója alkalmából tervezze meg és vezényelje le az ünnepélyes megemlékezést a berlini Konzerthaus nagytermében. Az Angela Merkel és Joachim Gauck jelenlétében megtartott eseményen többek között Bartók és Beethoven művei is elhangzanak.

magyarnarancs.hu: Milyen műsorral készül a berlini koncertre?

Fischer Iván: A színpadot egy jelképes, felfestett vonal fogja kétfelé osztani, ezért olyan darabra volt szükségem, ami két együttesre íródott. Emellett szerettem volna a magyarok segítő szerepét is érzékeltetni, amit itt, Berlinben nagyon fontosnak tartanak. Ezeket a szempontokat figyelembe véve úgy döntöttem, hogy Bartók Zene húros és ütőhangszerekre című művével kezdünk, mert abban két, egymásnak felelgető zenekar játszik. A nagy esemény a koncert befejező darabja lesz, itt is szimbólumokról van szó. Az újraegyesítést és a felszabadulást kellett kifejeznie valaminek. Beethoven Fideliójának utolsó jelenetét választottam, mégpedig egy flashmob formájában. Valamennyi berlini zenekarból és kórusból érkeznek majd tagok, akik a terem különböző pontjain lesznek elrejtve, hatalmas tömeg szólaltatja majd meg ezt az ujjongó zenét.

magyarnarancs.hu: Elhangzanak majd beszédek is?

FI: Két ünnepi beszéd lesz: előbb Klaus Wowereit, Berlin főpolgármestere, majd Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke beszél. Utána szólok én is pár szót, mielőtt a befejező zeneszám következik.

magyarnarancs.hu: A német kormány megfogalmazott valamilyen kérést, igényt?

FI: Az esemény szervezője a berlini szenátus. Rengeteg találkozó volt, ahol pontos menetrendet beszéltünk meg. Minden tisztázva van, a legapróbb részletekig. Kivéve azt, hogy ki mit mond, abba senki nem szól bele, fel sem merült.

magyarnarancs.hu: Lesz esetleg olyan mű, amely az 1989-es budapesti, keletnémet menekülteket vendégül látó esten is elhangzott?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

FI: Ezt ők is kérték tőlem, de nem tudtam ennek eleget tenni, egyszerűen nem emlékszem, mit adtunk elő 1989 augusztusában. Csak abban vagyok biztos, hogy egy Beethoven-est volt. Sajnos dokumentumokat, plakátokat, műsorfüzeteket sem őriztem meg. A Fesztiválzenekar csak 1992-ben vált alapítvánnyá, az akkori egyesület dokumentumai csak itt-ott, véletlenszerűen lelhetők fel.

magyarnarancs.hu: Ön hogyan élte meg a határnyitás, a berlini fal leomlásának pillanatait?

FI: A határnyitás augusztusban volt, nekem nagy öröm volt a fiatal menekültekkel találkozni a koncertünkön. Másnap, a piknikről a hírekből értesültem, mint mindenki más. A piknik gondolatát már korábban hallottam Otto von Habsburgtól, aki nagyon lelkesen mesélt erről a kezdeményezésről. A berlini fal novemberben omlott le, az az éjszaka felejthetetlen volt, igazi örömünnep Berlin utcáin.

magyarnarancs.hu: Nem érzi, hogy most egy újabb, bár jóval átjárhatóbb fal épül hazánk és a nyugati világ között?

FI: Lehet, hogy van ilyesmi, de ez semmit sem von le annak a felszabadulásnak az értékéből. 1945 is felszabadulás volt. 1989 is. Úgy tűnik, időnként felszabadulunk. Lesz újabb felszabadulás is.

magyarnarancs.hu: A Budapesti Fesztiválzenekar számos ingyenes koncert keretében viszi el a zenét iskolákba, idősotthonokba, akár kis falvakba is. Miért tartják fontosnak a közösségi programokat?

FI: Már régen motoszkál bennem, hogy a koncerttermeken kívül is van igény a zenére. Szeretem a koncerttermet, ott élek igazan, de időnként elmenni azok közé az emberek közé, akik különböző okokból nem jutnak el a koncertekre, csodálatos. Különös dolog a zenei fogékonyság, nem függ össze származással, neveltetéssel. Ha tíz gyerek először hall klasszikus zenét, biztos van közöttük három, akit elvarázsol ez az élmény. Ugyanez van egy idősek otthonában, vagy egy kórházban. Sőt szerintem a börtönökben is.

magyarnarancs.hu: Hány koncertet jelent ez? Milyen anyagi áldozatot jelent az együttesnek?

FI: Most évenként két hetet áldozunk ennek, és emellett folyamatosan látogatjuk az iskolákat. Nem jelentős az anyagi áldozat, mindenki szívesen vesz ebben részt. 

magyarnarancs.hu: Miért állnak – többek között – épp a vidéki zsinagógák ezeknek a koncerteknek a középpontjában?

FI: Ott másról is szó van. Azokban a falvakban, ahonnan kipusztították a zsidókat, a temetőn kívül csak a zsinagóga maradt meg. Az egyik rom, a másik raktár, a harmadik kulturális célokra használt terem. Az ott lakók nem tudják már, mi volt a zsinagóga szerepe, milyen volt a zsidó élet a szomszédos utcákon, házakban, iskolában. A zsinagógakoncerteket mi ezeknek a helyi lakosoknak adjuk. Nem titkoljuk a célt: jöjjenek be a zsinagógába, ismerkedjenek meg az épület történetével, eredeti funkciójával, halljanak valamit a keresztény-zsidó együttélésről. Csökkenjen az előítélet, a gyűlölködés.

magyarnarancs.hu: Az iskolák, idősotthonok keresik meg önöket, vagy fordítva?

FI: Mi keressük meg az iskolákat és a többi intézményt.

magyarnarancs.hu: Milyen műsort visznek az egyes helyekre?

FI: Nem kell hozzá nagy fantázia. A templomi koncerteket a barokk együttesünk látja el, elsősorban Johann Sebastian Bach kantátái köré épül fel egy-egy műsor. Az idősek otthonába kamaradarabokat viszünk, vonósnégyest, ilyesmit, amik kis helyen is elférnek. A zsinagógákban az az elv, hogy valami zsidó elem legyen a műsorban, például zsidó származású zeneszerzők művei, vagy zsidó témájú zene. Az iskolákba gyerekoperákat viszünk, a Hangszerkóstolókra rövid hangszeres darabokat, a Kakaókoncertekre kicsiknek való rövid, befogadható műveket. Igazán nem ördöngösség.

Egy hét, 19 koncert, 14 város

A Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai november 10. és 16. között ismét útra kelnek, hogy azokkal az emberekkel is megismertessék a komolyzenét, akiknek anyagi, szociális vagy egészségügyi okokból nem adatik meg, hogy eljussanak egy hangversenyre. A Fesztiválzenekar közösségi hete során ezúttal tíz idősotthonban, három SOS gyermekfaluban (Battonyán, Kőszegen és Kecskeméten), három zsinagógában (Szekszárdon, Szolnokon és Kisvárdán) és három templomban ad ingyenes koncertet – fogalmaz az együttes sajtóközleménye.

A három nyári helyszín után most újabb három olyan zsinagógát keres fel a Fesztiválzenekar, amely már elveszítette eredeti funkcióját. A zsinagógakoncerteken Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője mesél majd a helyi zsidó közösségek és a zsinagógák történetéről, a koncert után pedig egy különleges zsidó finomságot is megkóstolhat a közönség.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.