Derűs feljegyzések a gettóból - Tarján Vilmos: A bedeszkázott riporter (könyv)

  • D. Magyari Imre
  • 2007. április 19.

Zene

A romantikus nevű Nagy Budapest Törzsasztal Budapest könyvek című sorozatának első kötete pompás felütés, lévén igazi kuriózum: Tarján Vilmos gettónaplója most jelenik meg először.

Mindenki Vilije, újságíró és vendéglátós, a két világháború közötti időszak egyik nagy figurája, az a típus, aki mindenkit ismer, és akit mindenki ismer, mi több, szeret is. Bohém és vagány, s a csúcson is megmaradt annak. Lentről kezdte, sikert sikerre halmozott, s ha épp elbukott, pillanatokon belül talpra állt. Pályáját a kis, szép kivitelű kötet első felében Buza Péter mutatja be - az olykori fájó stiláris túlhabzásokért ("Marcija volt már Hevesének hősünk" - na ne!) bőven kárpótol az adatok és ismeretek imponáló bősége, a hozzáértés - Buza a város történetének egyik legjobb ismerője és fáradhatatlan propagátora.

Tarján bűnügyi riporterként szerzett hírnevet, maga is lelkesen nyomozott például a luxusprosti Mágnás Elza meggyilkolásának ügyében. Villámgyors volt: mikor a trónörököst meggyilkolták, elsőként ért, félbeszakítva nyaralását, Szarajevóba, ahol hajnalig lefoglalta a telefonvonalat, hogy a konkurens lapok munkatársai ne tudósíthassanak. Nem feltétlenül volt a morál bajnoka, sőt a stílusé sem, de lehet őt szeretni. Amikor 1919-ben el kell jönnie Az Esttől, a vendéglátásban kamatoztatja (szó szerint) nem akármilyen tehetségét. Felvirágoztatja a New York kávéházat, megveszi a Royal Orfeumot, kitalálja a margitszigeti Parisien Grillt, amit Melitta is elsirat az Egy szerelem három éjszakájában.

Aztán jön a háború. Vili nem tagadja meg önmagát: a legszörnyűbb körülmények között, a deszkákkal lezárt gettóban is feljegyzéseket készít, s a vész elmúltával naplószerű könyvvé formálja őket. Ez sem stiláris remek, de mégis torokszorító, megrendítő olvasmány. Épp a hétköznapisága, lazasága okán. Tarján kis epizódokat skiccel fel laza kézzel, szinte csevegő hangnemben - csak épp ezek a jelenetek a magyar zsidóság legszörnyűbb korszakának a jelenetei. Óriási feszültség van a leírtak és a leírtak tónusa közt. Arról kapunk képeket, hogy a borzalom hogy itatta át a hétköznapokat, amelyek ettől még hétköznapok maradtak, amelyekben az emberek, zsidók és nem zsidók így vagy úgy élni, megélni és túlélni próbáltak, ha kilencvenöten laktak is egy négyszobás lakásban. Verset mondanak, imádkoznak, megvesztegetik a nyilasokat, kikeresztelkednek, hőssé válnak vagy elaljasodnak. És próbálják megőrizni a humorukat, azt a bizonyos pesti humort. "Július 1. Olcsóbb lett a csillag. Ezt kiabálták a hitközség házában a kapu alatt elhelyezkedett alkalmi árusok. ..."

Fájdalom, a szép kis könyvecskét sajtóhibák özöne csúfítja el. Talán szólni kellett volna valakinek, aki ért a korrigáláshoz. Mondjuk a Pesti Műsor igen kiváló olvasószerkesztőjének, egy bizonyos Tarján Verának.

Az ember annyi mindent megtesz a nagyapjáért...

Budapesti Városvédő Egyesület, 2007, 156 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.