Deti Picasso Gaja Arutyunjan figyelemre méltó személyiség: lendület, erõ, báj, mérhetetlen öntudat és irigylésre méltó önszeretet sugárzott a Picasso-gyerekek frontnõjébõl ezen a koncerten. Korábbi budapesti fellépései között volt olyan, amikor kicsit túlságosan is intellektuálisra, nemesen zaklatott-érzékenyre vette a figurát, túlhajtva egészen a modorosságig. Most errõl szó sem volt, a zenekar új lemezét bemutató koncert - némi kezdeti hangosításbeli nehézségek áthidalását követõen - magasfeszültségen rezgett, és ez kétségkívül elsõsorban a szépséges Gaja érdeme, aki örvendetesen gyarapodó magyar szókincsét is lelkesen tárta a közönség elé. Az örmény zenekar a hírek szerint évek óta õrzi pozícióit a moszkvai könnyûzenei szcénán, de ez a helyzet Budapesten is, ahol a közönség most is könnyen hajlott arra, hogy megfeleljen az énekesnõ lelkesedésbeli elvárásainak.
A koncert lendületének zenei okát alighanem az új lemez (Turbo Mairik - Turbó anyuci) örmény népzenei alapozottsága, konokul szikár, keleties hangulata adja, amelyet leginkább a brácsa vad, szûkített hangközökkel színezett kitartott hangjai feszítenek erõteljessé, ellenpontként pedig a kemény, dúlt gitárjáték szolgál. Cselló - a zenekar egyik megszokott védjegye - ezúttal nem volt a felállásban, amelyet viszont Vajdovich Árpád basszusgitáros mellett egy kétszemélyes magyar fúvósszekció is kiegészített.
És ott volt még a közönség erõteljes helyeslését kiváltó, sodró jelenségként Ceglédi Annamária, akinek a "hastánca" örvendetes lehetõségeket mutatott fel a nõi test vadító színpadi prezentációja terén. Gaja örmény lepényt és édességet kínált a nézõknek, a ráadás után pedig kedvesen elköszöntette a közönséget. Vagyis a koncert összességében is remekül irányított és pörgetett, színes élményt adott, amelybõl egy idõ után már fölösleges lett volna kihallgatózni az új album zenei anyagára. Ezt megtehetjük majd a Szigeten, ahol a Világzenei Nagyszínpadon lépnek fel.
A38, május 28.
*****
