Mi sem természetesebb, hogy a legokosabb, azaz Ligeti György volt az első, aki levonta a konzekvenciákat, amennyiben kijelentette, hogy "csúnya zenét írtunk". De hol a kiút?
Az 1980-ban a bulgáriai Plovdivban született, Londonban tanult Dobrinka Tabakova számára mintha hallásból sem lennének ismerősek e problémák. ' magától értetődően ír szép zenét, persze kérdés, miben áll ez. Édesen búsongó dúr-moll menetek, a harmonizálásban talán a kisszeptim súrlódás jelenti a legélesebb disszonanciát; idézetek, stílusimitációk Bartóktól, Sosztakovicstól, Janácektől Schnittkén, Sofia Gubaidulinán át egészen vissza Rameau-ig; semmire sem kötelező polifónia, kánonok, pofás fugatók; virtuozitás, azaz hálás feladatok a hangszeres előadóknak; természetfestés, "hangulat"; hangzatos címek: Frozen Rover Flows, Such Different Paths; egészében és hangulatában mintha egy komolyzenei Pink Floyd-lemezt hallanánk. Sírni kell. Nem más ez, mint posztmodern giccs, természetesen derekas technikai tudással kikeverve, melynek csúcskompozíciója már a címével is szimptomatikusat mondó Suite in Old Style, Maxim Rysanov és a Litván Kamarazenekar pompás előadásában.
ECM, 2013
Zene:
Előadás:
