Lemez

Dobrinka Tabakova: String Paths

  • - csont -
  • 2013. szeptember 22.

Zene

Amikor 1968 után összeomlottak a társadalom és vele a művészet radikális megváltoztatására irányuló remények, az avantgárd zeneszerzés (és a "free jazz" ugyancsak) minden korábbinál nagyobb válságba jutott: elveszítette mindenben csalódott közönsége nagy részét és a saját hitét is.

Mi sem természetesebb, hogy a legokosabb, azaz Ligeti György volt az első, aki levonta a konzekvenciákat, amennyiben kijelentette, hogy "csúnya zenét írtunk". De hol a kiút?

Az 1980-ban a bulgáriai Plovdivban született, Londonban tanult Dobrinka Tabakova számára mintha hallásból sem lennének ismerősek e problémák. ' magától értetődően ír szép zenét, persze kérdés, miben áll ez. Édesen búsongó dúr-moll menetek, a harmonizálásban talán a kisszeptim súrlódás jelenti a legélesebb disszonanciát; idézetek, stílusimitációk Bartóktól, Sosztakovicstól, Janácektől Schnittkén, Sofia Gubaidulinán át egészen vissza Rameau-ig; semmire sem kötelező polifónia, kánonok, pofás fugatók; virtuozitás, azaz hálás feladatok a hangszeres előadóknak; természetfestés, "hangulat"; hangzatos címek: Frozen Rover Flows, Such Different Paths; egészében és hangulatában mintha egy komolyzenei Pink Floyd-lemezt hallanánk. Sírni kell. Nem más ez, mint posztmodern giccs, természetesen derekas technikai tudással kikeverve, melynek csúcskompozíciója már a címével is szimptomatikusat mondó Suite in Old Style, Maxim Rysanov és a Litván Kamarazenekar pompás előadásában.

ECM, 2013

Zene:

 

 

 

 

Előadás: 


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.