Fesztivál

Kaposfest

Zene

Az ifjabb Josef Hellmesberger, José Gallardo és Bősze Ádám: egy századvégi-századfordulós szalonkomponista, egy mosolygósan zavart, de a zongora mellett csodálatosan reflexív kamaramuzsikusnak bizonyuló argentin pianista, valamint egy bonviváni sikert arató, lazán oldott műsorközlő. Ők hárman voltak a nyitókoncert főszereplői a hosszabb nevén 4. Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál gyanánt említendő kaposvári zeneünnepen.

A rendezőelv hiányát rendezőelvvé emelő fesztivál első estéje persze nem csupán róluk szólt, hiszen több mint egy tucat hangszeres zenész meg ráadásképp egy mezzoszoprán működött közre a Bachtól Kurtágig elérő hangversenyen. A kezdés nem volt ugyan zökkenőmentes, merthogy hiába játszotta csupa remek szólista a 6. brandenburgi versenyt, a hangzó végeredmény széttartónak és egyenetlennek jelezte a produkciót. Annál lenyűgözőbben sikerült viszont Kurtág György mára klasszikus töredéksorozatának (Jelenetek egy regényből, 1982) ugyancsak töredékes, négy tételre szorítkozó megszólaltatása: nagyszerű cimbalomjátékkal, az énekes Anna Reinhold segélykiáltó remeklésével. Az est zeneszerzői fölfedezését mindazonáltal a sokat csalódott, ám tréfás-vicces történetek sorát maga után hátrahagyó Hellmesberger négy hegedűre és zongorára komponált románca hozta el, hála a Kelemen Barnabás fősége alatt álló hegedűsök szégyent nem ismerően hangulatos és megejtő bájú előadásának. Az utolsó szám, Schumann Esz-dúr zongoranégyese azután igazi nagy kamarazenét és nagy kamarazenélést hallatott, José Gallardo irányítói szerepében is végtelenül érzékeny és szenvedélyesen okos játékával, amely azután - kis kitekintéssel - a másnap déltáji koncerten Rahmanyinov g-moll cselló-zongora szonátáját is diadalra vitte, hála a latin-amerikai zongorista és a fesztivál másik visszajáró sztárja, a csellista Nicolas Altstaedt példás művészi összhangjának.

Kaposvár, Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 13.

alá

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.