A rendezőelv hiányát rendezőelvvé emelő fesztivál első estéje persze nem csupán róluk szólt, hiszen több mint egy tucat hangszeres zenész meg ráadásképp egy mezzoszoprán működött közre a Bachtól Kurtágig elérő hangversenyen. A kezdés nem volt ugyan zökkenőmentes, merthogy hiába játszotta csupa remek szólista a 6. brandenburgi versenyt, a hangzó végeredmény széttartónak és egyenetlennek jelezte a produkciót. Annál lenyűgözőbben sikerült viszont Kurtág György mára klasszikus töredéksorozatának (Jelenetek egy regényből, 1982) ugyancsak töredékes, négy tételre szorítkozó megszólaltatása: nagyszerű cimbalomjátékkal, az énekes Anna Reinhold segélykiáltó remeklésével. Az est zeneszerzői fölfedezését mindazonáltal a sokat csalódott, ám tréfás-vicces történetek sorát maga után hátrahagyó Hellmesberger négy hegedűre és zongorára komponált románca hozta el, hála a Kelemen Barnabás fősége alatt álló hegedűsök szégyent nem ismerően hangulatos és megejtő bájú előadásának. Az utolsó szám, Schumann Esz-dúr zongoranégyese azután igazi nagy kamarazenét és nagy kamarazenélést hallatott, José Gallardo irányítói szerepében is végtelenül érzékeny és szenvedélyesen okos játékával, amely azután - kis kitekintéssel - a másnap déltáji koncerten Rahmanyinov g-moll cselló-zongora szonátáját is diadalra vitte, hála a latin-amerikai zongorista és a fesztivál másik visszajáró sztárja, a csellista Nicolas Altstaedt példás művészi összhangjának.
Kaposvár, Szivárvány Kultúrpalota, augusztus 13.
alá
