Az újabb kori operajátszásban a hangok egyre testesebbek és drámaibbak. A Luciaként a Metropolitan Operában 2009-ben debütált szupersztár, Anna Netrebko bársonyos, lírai hangja is fokozatosan súlyosodik. S mivel személyisége eredendően átütő, bizonyos értelemben ellentmondást nem tűrő, esetében nem a szerelmétől csellel elszakított, politikai házasságra kényszerített, pszichológiai kényszernek alávetett, szisztematikusan felőrölt, gyönge áldozatról van szó. Mindez megtörténik, de Netrebko Luciája ellenáll, őrült férjgyilkosságával bosszúálló angyalként lázad, és a síron túlról is szelíd kísértetként irányítja szerelme, Edgardo mozdulatát: a tőrdöfést, amellyel őt követi a halálba. Az előadást rendező Mary Zimmermann két kísértetjelenetet is beállít, de a vezéregyéniség Netrebko-Lucia, ő uralja a drámát és a színpadot. Hangja az a "nagy zöngésű húr", amelyről Ady versben levelezett Móriczcal.
Piotr Beczala svungosan szárnyaló tenor, noha hiányzik belőle Edgardo elszánt, majd kétségbeesett sebzettsége. A lengyel énekesszekció másik jelese, Mariusz Kwiecien birtokában van mind a bariton hang sűrű, bolyhos szövetének, mind a karakter keménységének. Raimondo epizódjából Ildar Abdrazakov szenvedéllyel és empátiával átfűtött nagy szerepet kreál. Ebben segítségére van, hogy több olyan részlet is elhangzik a felvételen, amelyet gyakran kihagynak, a budapesti operanéző például - ezt személyesen tanúsíthatom - az elmúlt ötvenöt évben bizonyosan nem találkozhatott velük.
Deutsche Grammophon, Universal, 2 DVD
