Koncert

Roger Waters: A Fal

  • Simonyi Balázs
  • 2013. szeptember 29.

Zene

Akit pár évtizede hosszú hajú, kölyökképű zenei agytrösztként ismertünk, az pár nap híján 70 évesen, sármosan, ősz lobonccal és barázdált arccal vezeti elő a rockzene egyik legnagyobb hatású művét.

Gigantikus, a film világára épülő díszletet, kvadrofón hangzást, kápráztató animációkat, profi férfibandát kapunk, no és az SOS Gyermekfalu lakóit a közhelyesült Another Brickben. Furcsa a Motherben a női hang hiánya, és az is, hogy a kivetítőn megidézi magát 1980-ból - kevesen tehetnék meg ezt visszatetszés nélkül. A 2011-es beltéri koncerthez képest nagyobb lett a Fal, s vele a vetítőfelület is, más nem változott. Szünetre teljesen felépül, elnyeli a színpadot: örök rejtély, hogy a Hey you-ban Watersék élőben játszanak-e, vagy még a büfében vannak, és megy a CD. Persze bizarr, hogy a fizető nézők az idő felében nem látják a zenészeket, s mégis lelkesednek, mert a HD-minőségű, minden borzalmat a pofánkba vágó, patetikus vetítés leköti őket.

Bár néhol gyanakodtunk, hogy előre felvett hangsáv segíti Waterst, vagy hogy a szünet arra kell, hogy újraélesszék, mégsem volt ciki egy pillanatig sem a zenei és vizuális rész, csak a bornírt pacifista tartalom. Teljes politikai-ideológiai káoszt ont magából Waters kétszáz Fal-előadás óta: tavaly a világ harmadik legtöbb turnépénzét kasszírozta ezzel a minden rosszat megdorgáló, háborút-pénzt-médiát összemosó, állandóan update-elt katyvasszal. Láthatólag hisz benne, ezerrel nyomatja, kétségkívül látványos, viszont élesen leválik a Parker-film mondanivalójáról. Kérdés, el lehet-e vonatkoztatni ettől a vetített parasztvakítástól? Ha igen, marad a rohadt jó koncert. Lehet, hogy Waterst, a rockzene egyik utolsó mohikánját nem látjuk többé, de a fák tovább énekelnek, a fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár és egy hatalmas agyarú, fekete gumidisznó.

Puskás Ferenc Stadion, augusztus 25.

a show-ért

 

 

 

 

az üzenetért

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.