Eddigi munkássága igazán kiemelkedő: Shorter absztrakt ritmusokat ragaszt össze tudományos-fantasztikus lo-fi elektronikával és pszichedelikus dzsesszhangmintákkal; számain egyaránt érződik Sun Ra és Flying Lotus hatása. Albumainak többnyire rendkívül elvágyódó hangulatuk van - mind térben, mind időben nagyon távoli messzeségekbe tekint a szerző.
Legújabb gyűjteménye szépen illeszkedik a diszkográfiába. Ezúttal ugyan nem hallhatók korukat jóval megelőző megoldások, de azt sem érezheti a hallgató, hogy egy olyan (sokadik) sorlemezzel van dolga, amin a szerző jól bevált módszerei és trükkjei már vesztenének a hatásosságukból. Ras G jó abban, amit csinál, és most is rengeteg jó felvétellel pakolta tele az albumát.
Az All Is Well... törzsi dobjai és melankolikus elektronikája egy hosszú apokalipszist túlélt, reneszánszát élő Földre kalauzolja az embert, a hátralévő szűk negyven perc pedig e téma jegyében telik el izgalmasabbnál izgalmasabb címekkel (Cosmic Lounge Kisses, Asteroid Storm..., Ancestral Data Bank stb). A futurisztikus érzés nem marad el, a korábbi lemezeken bejárt távoli bolygók idegenszerűsége után most azonban sokkal emberibb felvételek várnak ránk - érezni a lélegzésüket. A tetőpont egyértelműen a végén van: a Children Of The Hapi az a klasszikus, felejthetetlen pillanat, ami miatt Ras G-re évekkel később is igazi nagyságként fogunk emlékezni. Egy már-már technoid dobritmus lüktet gépek békés duruzsolása és töredezett gyerekvokálok közepette, miközben egy hang transzba ejtően kérdezgeti a hallgatót: "Don't you hear the music, don't you feel the happy people?" De nemcsak ebbe az utópiába jó megérkezni, hanem az egész utat érdemes végigjárni többször is.
Brainfeeder/Neon Music, 2013
